Az apuka fékezzen a fehérléces kerítés előtt, Audival, vagy inkább emixötös Mazdával, kartonból építjük. Satufék legyen. Hagyjon két vastag fekete csíkot az aszfalton, ez megoldható krétával vagy ragasztócsíkkal. Állítsa le a motort, idegesen akarjon kiszállni. Gabalyodjon bele a biztonsági övbe, mondja, hogy a teringettét, a csúnya beszédet a tanár nénik nem engedik, mégiscsak egy iskolai színdarab. Idegesen szálljon ki, kerülje meg az autót, az autó orrát. Vegyen ki egy tálcát, tortatartót, vagy vegyen ki egy dobozt, igen, kartondobozt az anyósülésről. A kocsi ajtaját, majd a kiskaput hagyja nyitva, úgy szaladjon a családi ház bejárata felé. A fiú nézze az ablakból, rágja a szája szélét. Kiabálja, anya, anya, rohanjon az ajtóhoz. Fordítsa el az ajtóban hagyott kulcscsomót. A lovacska formájú kulcstartó himbálózzon, az apuka essen be, mondja, hogy Éva, gyorsan a hűtőbe. Jó lesz az Éva név, az elég anyukás, legfeljebb később megváltoztatom. Az anyuka nyissa a hűtőajtót, ne legyen szabad polc. A majonézeskrumplival teli jénai tálra próbálják keresztbe rátenni, a polcok közti hely legyen szűk. Az anyuka pár dolgot pakoljon a pultra, egy tálca tojást, margarint, négy tábla csokit, magyarázza, hogy ezeket nem kell hűteni. Csúsztassák be a tortát kartonostól a legfelső polcra. Na, ez sikerült, mondja az apuka és fehér zsebkendővel törölje meg a homlokát, mégsem, inkább csak úgy a kézfejével. Az anyuka nézze a szürke cipőnyomos fehér előszobaszőnyeget, ráncolódjon a homloka, három pici hullámban. Ne kiabáljon. Nyomjon egy puszit az apuka arcára. Kilences gyertyát is vettél, kérdezze, de én már tíz vagyok, kiáltsa a fiú. Nevessenek.

A következő jelenet a dolgozószobában játszódjon. Az apuka, az asztalnál ülve, tömje az egyik pipát, a fiú nézze a fotelből, mondja, hogy ő is szeretné kipróbálni. Hallatsszon be a két tompa hang, ahogy az anyuka a fazék pereméhez ütögetve szedi le a fakanálról a rátapadt ételt. Aztán hallják a tányércsörömpölést is, az apuka sóhajtson egy nagyot. Az anyuka terít, állapítsák meg, de ne mondják ki. A piros asztalterítőt és a dédi-féle porcelánt tegye fel, hullámos szélű tányérok, aranyszegéllyel, tarka-barka virágokkal, a lapos tányéron legyen egy férfi rózsaszín nadrágban és kék felsőben. Növények, madarak meg ő. Az anyuka nevessen azon, hogy a család elnevezte Károlynak. Az anyuka ne szóljon semmit, várjon türelemmel, amíg komoly dolgokról beszélget apa és fia. Az apuka tegyen maga elé egy lyukacsos szélű, lefűzhető fehér lapot, a nyolc mélyedéses pipatartóból vegye ki kedvencét, a cseresznyeszínű Vauen pipát. Mondja azt, hogy a nagyapjától örökölte. A fiú vágjon csodálkozó arcot, mintha nem hallotta volna minden alkalommal, amikor ezt használja. Az apa mondja, német gyártmány sosem csal meg, a mondat második felét már mondja a fiú is. Az apuka vegye elő a dohányt, annak legyen füstöltsajt-szaga, szórja a papírlapra száradni, ujjbegyével morzsolgassa, válogassa ki a keményebb, fás szálakat. Kacsintson, anyádnak ne mondd, ezek férfi dolgok, nem értené. Tömködje pont úgy a pipát, ahogy apukám három éve.

Ahogy apukám három éve, azon a szombat délelőttön, amikor a mexikói szokásokról beszélt. Az azték őslakosoknak volt egy kamulet vagy kalumet nevű, a kamunak több értelme van, sastollal díszített békepipájuk, mondta. Ilyen hosszú, a kezével mutatta. Az aztékok levették a csizmájukat, mielőtt ezt szívták, mint Mózes a saruját a csipkebokor előtt. Mózest vagy valamelyik bibliai szereplőt mindig szóba hozta, pedig nem is hívő. A pipázás összefonódik az élettel, mondta, sokan a pipakészletüket is maguk mellé temetik. Sírhalmokban talált állatmintás pipákról mutatott képeket, és már nem tudom, hogyan került szóba, de arról mesélt, hogy Mexikóvárosban felvonulnak halottak napján, de csak mióta látták egy amerikai filmben, hogy ők ilyen felvonulást tartanak. Ez az a valami, Herme, valamilyen izé, hurok vagy ilyesmi, a másik neve a pizza-effektus, ez biztos. Azt jelenti, hogy egy nép szokásaiból idegenek kivesznek valamit, nagyon megváltoztatják, majd már ez az új forma épül vissza. A mexikóiaknak mindig fontos volt a halottak napja, rengeteg menő koponyájuk van. Apu azt mondta, ez a nép tudta, hogy a koponya nemcsak a halált, hanem az újjászületést is jelképezi. Kellene egy koponya a színdarabba is, talán a biosz szertárból megoldható. Apukám megígérte, egyszer elmegyünk és megnézzük a felvonulást, de csak ketten, szerinte anyát ez úgyse érdekelné. De az igazi halotti oltárt látni kell, mondta, hatszintes, vagy hét, már nem emlékszem, csak a füstöltsajt-szaggal teli szobára, amelyet anya azóta is szellőztet. Beitta az a rohadt tapéta, mondja. Szombatonként én is meséltem az elmúlt hét dolgairól, hogy igazságtalanul kaptam feketepontot, mert Gabi néni hetente legalább egyszer összetéveszt Pistivel, mert Pisti is szőke. És amikor Pisti bőrlabdával berúgja a szertár ablakát, vagy telefonozik órán, én kapom a feketét, nem ő. Apu mosolyogva csak annyit mondott, ő is volt gyerek, tudja, milyen ez, de jó lenne, ha Pisti kicsit jobban odafigyelne a dolgokra, hiszen tudja, hogy okos fiú a Pisti. Én a süppedős fotelben ültem, és nézegettem a zoknimon levő Scooby-Doot. Apu a rágyújtásnál arról mesélt, hogy ők már anyuval nem igazán, és ez nem az én hibám, előfordul az ilyesmi, és gondoljak a Pistire, akinek elváltak a szülei, és így két otthona van, két szülinapi ajándékot kap. Van ennek jó oldala is, mondta. Anyu persze megérezte a füstszagot, de nem szólt semmit, ilyenkor apu szerint csak a száját húzogatja.

Ha apu még velünk élne, erről a színdarabról mesélnék neki, amelyet írok. Elmondanám, hogy remélem, ez a herme cucc a mexikóiaknál működik kicsiben a mi családunkkal is, itt Somogyban, hogy anyuék látnak valamit, és elkezdenek úgy viselkedni, mert irtó nehéz volt megszerezni a lehetőséget. Sokan akarták, Juci lett volna a legkeményebb ellenfél, a mamája magyartanár, a másik iskolában, így Juci hatalmas előnnyel indult, azaz indult volna, de sajnos úgy tudta, hogy csak egy nappal később kell jelentkezni. Szörnyűek ezek az eltömített információs csatornák. Az ember pár napig beteg, és máris kész a baj. Főleg, ha olyan megbízhatatlan barátnő viszi neki az infót, mint Kati. Persze a duci emberek, amilyen Kati is, ilyenek. Ezt saját, empirikus megfigyeléseim támasztják alá. A szót még aputól tanultam. Szociológusok gyakran használják, empirikus. Furcsa egy szó, kimondva sokkal nagyobbnak tűnik, mint leírva. Egyébként lassabbak mindenben. Például a pénztárnál is. Soha ne állj olyan sorba a pillecukroddal, ahol dagi csippant! Vagy a fociban. Az edzésen Ricsi mindig a fejét előretolva, a háját maga után vonszolva fut, vánszorog, mint egy csiga. Elöl a fej, és utána a tömeg, maga Ricsi, meg persze az izzadtságcsík. Lassabbak, kár ragozni. Nem csoda, ha a felfogásuk is lassabb. Én mondtam Katinak, amikor kérdezte, hogy huszonegyedike a határidő, de ő mai napig megesküdne rá, hogy huszonkettőt mondtam.

Szóval a színdarabról mesélnék, hogy én írom. Egy tizedik születésnapról szól, még nincs teljesen kidolgozva. Picit nehéz, nem emlékszem a sajátomra teljesen, csak, hogy apu három éve azon a napon költözött el. Másnap még visszajött, mert a kötött kárómintás pulcsiját a széken felejtette, a kapu melletti fémfedeles kukából halászta ki, én az ablakból néztem, anyu nem engedte, hogy kimenjek. A nyitány az lesz, hogy az apuka a meleg miatt rohan a tortával, nehogy megolvadjon rajta a marcipán. Jákobnak ígértem a főszerepet, ha felveszi a barna szélű fehér kipáját, úgy tűnhet, a feje búbján kopaszodik, mint apu. A gondolkodástól, ahogy vakargatja. A szociológusok rengeteget gondolkodnak. Nem merem a cseresznyepipát Jákob kezébe adni. Anyut meg Kati játssza, na nem a súlya, hanem a haja miatt. Nagy, göndör, világos haja van, mintha egy saját légkör lebegne a feje körül, ha lelakkozza, érinthetetlennek tűnik, de valójában finom puha lehet.

Legyen benne egy kutyus is, mint tökéletes ajándék, valami elegáns névvel, Berci, Bogár, B-b-b bogáncs, á megvan, Bodri. Dús fekete bundával, olyannal, hogy az ünnepelt fiú csak akkor lássa a borostyán szemét, ha a kezével széthúzza a szőrt. Ha szuka, lehetne Borostyán, bár kutyanévnél az a szabály, hogy két szótag és a vége „i”, Bori. Remélem, a bemutatóra apu is hazaér külföldről, ahogy megígérte.