Morpheus mákostésztája
(létbüfé-kivágatok)

„írta dumpf endre”

327. mér is tűntem viccelni én?
mer a halál oly illatos
mer a szarszag bús tengerén
jött a blahán jött a hatos
vakokkal és süketekkel
magyarország csókoltatos
bohózat és ravatalmi
ó jaj megkel

*

635. állok itt kertes őszi rom
csatakszom ollé nedvesen
és pizsamámon felfesel
a rím miatt a bősz öröm
mi nyeldesődik nyeldesem
sétálok bamba nyúg alatt
és felszegem hozzád hanyatt
nyakam uram és meglesem
ritkásan pedikűrhedett
lábad a lábodra tapos
nézem rózsásan szappanos
csúszkáló bőrkeményedet
s hogy állnak össze illatos
lavórodban a fellegek

*

326. ma viaszhullás
forró és közös folyosóimon
hol te távoli labor intesz
ma uzsonnára
forog a föld
tájfunpupilla
mint tömöttebb s tömöttebb kása
hát ezt tudom
akármint lesz
nyílegyenes
a kakaóscsiga fölzuhanása

*

330. egy ciprus alatt ül
vízfesték alanyom
sáppasztja az asztma
talán némi szénnel
nézd a bányászokat
fiatal Othellók
zihája riaszt ma
anyátlanatíve
beh szomorú súgják
van ennek egy íve
Etelka ne sírjál
világnak lombjára

*

329. arany hajad mely futva szegdel
bíbor habot az alkonyatban
fák alatt terített asztal
fölötte lomb alatta lomb
hullám mosott ezt álmodomb
bégő juhak s tulkok sereggel
és sír az égbolt lépteid után
örök unalmú lanyha cseppel
ködös homályos énekeddel

*

216. tekintetem
hangyajárta tája
le-lepottyan az égről
Morpheus
mákostésztája
ebédről

*

643. pumpadásig fel van fújva
gonoszsági gumimatrac
szinte burkát kirepeszti
de ha egyszer leereszti
s előtűnik lappadólag
egy kis állat hajdan bőre
még csak büdös sincsen tőle
csak sírásig átható szag

(Fotó: Tóth László)