Nemzeti dal

Kapitális túzokaggaték,
üveglap óvja a turisták elől.
A röpképtelen szárnyak szétterítve,
neonfény babrál a sötét gombszemen.

A tekintet lustán körbesiklik:
dombordíszes vadászkulacson
szarvast űznek a deli vitézek –
végtelen hajsza egy belső űr körül.

Márványpadlón tűsarok csikordul.
Vékony rianás a csönd jegén.
Drapp kiskosztüm, törtfehér harisnya,
ünnepi versek a szürke mappában.

Eső veri a kastély ablakát.
Ünnepnapok. Hengergő homok.
Bézs fúga a mattcsiszolt lapok közt.
Hideg huzat, goromba suttogás,

sarkvidéki szél. Fenyőgally rezeg
a mozdulatlan agyarak között.

Manifesztumtöredék

[1.] Kazimir Malevics, a képzőművészet Kutuzovja 1915-ben fesse meg a Négyszög című – általában Fekete négyzet címen emlegetett – képét. Olaj-vászon, 79x79 cm.

[2.] Állítsa ki a képet 1915 decemberében Szentpéterváron, Az utolsó futurista kiállítás, 0.10 című tárlaton. A kép a terem egyik felső sarkában kapjon helyet, ahol az orosz paraszti házakban az ikonok: ez hagyományosan a bejárattól jobbra eső, keletre néző ún. „szép sarok”.

[3.] Malevics Fekete négyzetét Lev Nyikolajevics Tolsztoj orosz író emelje be az 1860-as években folytatásokban megjelenő Háború és béke című regényébe, a negyedik könyv második részébe, a tizenhetedik fejezet végére; abba a jelenetbe, amelyben Kutuzov tábornok hírét veszi, hogy Napóleon kivonult Moszkvából.

[4.] Olvassuk el ezt a jelenetet.
„Bolhovityinov mindent elmondott, aztán elhallgatott, és várta a parancsot. Toll már-már szóra nyitotta a száját, de Kutuzov elébevágott. Mondani akart valamit, de aztán hirtelen elkomorodott, ráncba vonódott egész arca. Legyintett Toll felé, majd az ellenkező oldalra fordult, a parasztház szépsarka felé, ahol szentképek feketélltek.
– Uram, teremtő istenem! Meghallgattad imádságunkat... – mondta remegő hangon és összetette kezét. – Megmenekült Oroszország. Hála teneked, uramistenem! – És sírva fakadt.”

[5.] Míg Kutuzov tábornok ép szeméből a megkönnyebbülés örömkönnyei peregnek, a másik szemét takarja fekete kötés; ez a szem nézzen a sötétbe, a semmibe, és a boldogságtól zokogó Kutuzov egyszersmind tudjon erről a mindent kitöltő feketeségről is.

[6.] Olvassuk tovább a Háború és békét, és gondoljunk Kazimir Malevicsre:
„Kutuzov egész tevékenysége a franciák Moszkvából való kivonulása hírének vételétől a hadjárat végéig csakis abból állt, hogy hatalmával, ravaszsággal, kéréssel visszatartsa csapatait a felesleges támadásoktól, hadmozdulatoktól, a pusztuló ellenséggel való összeütközésektől.”

A Tolsztoj-idézetek Makai Imre fordításából származnak.