gyapotszedő

derkovitsnak

öklömnyi pelyhek mindenütt
habkönnyű gennyes kis tetük
hajcsáraink ’esni fog’ rinyálnak
’nedvesen nem kell majd a gyárnak’
öklömnyi pelyhek mindenütt

hideg holdfény csordul nyakunkba
’silány ócska rabszolgamunka’
idegesek lóhátról szórják a szitkot
’itt az eső szaporábban tunya nigrók’
öklömnyi bolyhok mindenütt

tarisznyába szedjük a pelyhet
már az asszonyok sem énekelnek
ujjunk vérzik jöjj drága zápor
kelts föl ebből az apátiából
öklömnyi bolyhok mindenütt

korbács kerül elő már szitál az eső
’feküdjetek rá meg ne ázzon a gyapot’
mielőtt megütne gyorsan ráhasalok
alszom de álmom ingerült
öklömnyi bolyhok mindenütt

ne aludj el

henri rousseau-nak

egy buta kaméleon pirossá lesz a tűzben
a páviánok az ágakról a folyóba ugranak
két öreg nőstény szőre lángra kap

ne aludj el
ég a dzsungel

még a főnök
sirkán is megretten
mint a nyúl iszkol
a pernyepermetben

a nektármadarak csőrükben tojással szállnak
a liánrácsok mögül fel-felvillan egy szempár
lenn anakonda
fönn lajhár

a tűz elől tódul aki még tódulhat
a fák gyökerei ökölbeszorulnak
s akár hulahoppkarikák
törzsükről sorra
lepotyognak az évgyűrűk

ne aludj el
ég a dzsungel

(Fotó: MTI/EPA/Luca Piergiovanni)