Meggyilkolt lelkek között


Meggyilkolt lelkek között,
Hallod?,
A Gonosz ujjongását?
Hogyan tekergőzik
A lélegző hullák belső kanyarulataiban!
Hidegen nyeli el a
Harsány sóhajokból kevert éj
A félelmetesen merész testvérgyűlölséget;
Ó – az éj –:
Vigasz nélkül,
A megállapodott érettség
Elzsongító illata nélkül.

Hallod?
Egyre hevesebben, zúgva
Csóválják
A düh szitokfáklyáját;
Kit eltalál,
Az kitiltatik minden emlékezetből,
Magába nyeli a felejtés;
Lehúzza, le
Az enyészetbe és a sárba!

Beszélj! beszélj! – Vagy ne is;
Zuhogó kiáltásokat fröcsögj magadból,
Hogy odafönn – az – az örök … –
De mégse –
Némulj meg!
Ne mozdulj,
S fényedet, a legmagányosabbat, takard
Néma várakozásba –:

Meggyilkolt lelkek között,
Hallod?:
Szeresd a sorsod!

Ez a vég


Ez a vég;
Világosan érzem,
Éles fémfogakra vetve:
Ez a halál, a halálnál halálabb,
Minden halálok halála,
Kihalhatatlan és végig sosem halható,
A kék ősjégben
Végtelenségeken át megfagyva,
A szakadékokban
A végső feledés alá temetve.

Ez minden végek vége,
Széthasadozni névtelenül
A hallgatagság forrásában
S érzés nélkül,
Nem tapogatni ki többé,
Sodródni lefelé az örvénnyel;
Még bőven habzó,
Hamarosan elapadó,
Némán megbénuló,
Feneketlen-titokzatosmélyű,
Felfoghatatlan ürességben.

Ez a vég:
Kimúlt halál.

Tatár Sándor fordításai

(A szerző összes verse a Jelenkor márciusi frissítése után válik hozzáférhetővé pdf-formátumban.)