Hosszadalmas várakozás a szegényországi Fekete elefánthoz címzett téren
Silabizálom a táblát: Jó aki tér?
Ez a város szívének egy pitvara?
Egy funkciótlanná vált üres tér?
Kiterjedés és hiány, házak öble?
Lehetőség? Keretbe foglalt semmi?
Négy irányba futó kőburkolat, s némi ég?
Itt toporgok, velem vár a bádogelefánt.
Ezernyolcszáznyolcvan óta várok,
akkor már Kispiac volt a korábbi Halpiac,
mely fasorok, kerékvetők nélkül lett Kistérré:
cukroshordóból árulták ősztől a stajer almát…
A részeg diákok addig-addig rugdosták
a hordóban alvó árusok alatt a rögzítő követ,
míg a Diogenészek káromkodva elgurultak.
Ezerkilencszáznyolcvan óta várok,
ütött-kopott falak között, gödrös utakon,
a cukroshordók helyére felfestett parkolóban,
az olajszagban akkor Trabantok álltak,
Škodák, Wartburgok, Zsigák,
de apukám meg én, hajat vágatni mentünk.
Hova tűnt a fodrászat festett portálja?
Hová lettek Hessz úr borbély-ötpercei?
Ott állt Kummer úr hentes boltja,
véreshurka zsírpapírban, neccszatyorban…
Felködlik a Tejbisztró ívelt neonbetűje,
szüleim kezét fogva, vasárnapi séta,
a Barbakántól a Színház térre és ide,
szügyig unalomban bámulni kirakatokat:
ruha, könyv, porcelán meg cipő…
Tanyáról városba költözve,
a szoc’lista munkaverseny lázában,
csillogni tűnt a belváros poros felöltője.
Középen álltam, lóbáltam a szüleim kezét,
köszöntem, akinek illett, szépen, hangosan,
rásegített anyukám unszoló kézszorítása:
de még egy Csókolom, Kati bácsi-val,
vagy egy Jó napot, Józsi néni-vel sem
veszélyeztettem az édes jutalmat:
várt a mákosrétes vagy a máglyarakás!
A Dús és Könnye ruhabolttal mi lett?
Innen nyílt a Pálma kozmetika ajtaja?
Járnak a nők még dekoltázsmasszázsra?
Hová tűnt Reéh György, városi tanácsnok,
s hová Günsberger Lajos képeslapjai?
Hol a Glöckner festékkereskedés?
Már a töltőtoll javító is elköltözött?
Ki csiszoltatja ma még a tollhegyet?
Ki esztergáltat a töltőtoll szivattyújába
felújításakor új parafát?
Fényképész, sőt előnyomda sem kell?
Hová lett gyerekkorom hőse, Márton úr,
a színész, a Legkisebb Ugrifüles hangja,
nemrég a sarki ház ablakából integetett.
Öt? Tíz? Vagy huszonöt éve már?
Hová tűnt nagyítója mögül Zajonc úr, az órás,
a mesélő nevű, csöndes öregúr?
A mediterráneum legészakibb szegletén
minden és mindenki elveszett?
Csak az antikvárium maradt meg?
Porszagú, tömött polcain
robbanásra kész a világirodalom?
De hova lett az újságoskioszk?
A Népszabi meg a Népsport?
Hol van a posztos rendőr?
Hívjátok ide Leonardo Lajost!
Eltűnt a villamos, eltűnt a sín,
eltűnt a vízköpő, a postaláda,
hol a gyarmat-, vas- és fűszerárú bolt?
Az elefántszobrocska nem azt hirdeti?
Hol a talponálló az elefánt alatt?
A sarki csat- és gombbolt is elveszett?
Vajon ez még az eredeti bádogelefánt?
Százötven évig is elél egy szobrocska?
Ezerkilencszázkilencven óta várok,
akkor alakult vagy bukott meg Szegényország?
Csődbe ment a vegyesbolt,
a szatócs, a százforintos, a szuvenír-,
meg a papírbolt, hát a lakatossal mi lett?
A sok-sok gumírozott talpú lábbeli alatt
az aszfalt és az utcakő is elvékonyodott?
Épp csak megfordultam a téren,
máris eltűnt mindenhol minden?
Eltűnt mindenki, minden időben?
[...]