Második triptichon
(Várnak az anyák, hogy)
Hercegek futnak a kert alatt,
Leltárban álruhás angyalok.
Szavukban háromszáz megawatt,
Szemükben ébredő napszakok.
Hercegnők szöknek a kert felett,
Várnak az anyák, hogy csönd legyen.
Terhesség ez is, de tervezett,
Látszott is rögtön a röntgenen.
Lányokból font az Úr koszorút,
Mert szereti bőszen az életet.
Bár kimetszett valami iszonyút,
És lehántott róla két réteget.
Csont zörög, figyelj, ez nem pipacs,
Nem a nád, se a szél, szilvafák.
Az ajtóra drótozott habszivacs,
A kádban meg műanyag kiskacsák.
Ring a lét, ring a nap, ring a táj,
Szeretnék valamit mondani.
Ha szavamra lassabban ringanál,
Ki is tudnám végre bontani.
Kell-e a végére tanulság,
Valaki járkál az udvaron.
Miért ne lehetne hazugság,
És baj-e, ha azt én is tudhatom.