Hajnali keresgélő
Hajnalban köztéren,
buszokban, parkokban
élettel-halállal
agyam felpakoltam.
Tégedet kicsikét
mindenütt kereslek,
talállak morcosnak,
talállak kedvesnek.
Hajnalban utcákon,
metróban kereslek,
engem meg csak az új
munkanap keres meg.
Millió konyhában
a kávék lefőnek,
csészékben emberarc,
enyémben te főleg.
A lámpák égnek még,
az égen sötétség,
minden busz ideges,
nehogy még lekéssék.
Kőarcú kőszobrok,
mennek a munkások,
éjszaka mélyében
eltévedt kútásók.
Én meg az arcodat
kutatom arcukban,
amíg a nappal az
aszfaltra rácuppan.
Keresem kezedet
olajos kezükben,
pont szemben teveled
örökre leültem.
Az a baj, hogy szemben
énvelem nem ülsz le,
kihunyt az éjszaka,
a nappal de büszke.
De büszke a nappal,
színtiszta menőség,
beindul az élet:
mentők meg rendőrség.
Beindul a halál:
nagyüzem mindennap,
nyitnak a temetők,
sohanap bezárnak.
Elmegyek tégedet
én is majd temetni,
sohasem ejtem már
többé a neved ki.
Járdákon kupakok,
fejetlen nyalókák,
csikkek és levelek,
csellengő anyókák.
Jégkrémes pálcikák,
sétáló kutyuskák
mormogó alkeszek:
joggingjuk kihízták.
Himbáló szatyorban
kiflik és májkrémek,
ha nem jössz azonnal,
ne gyere már, kérlek!
Koppanó gördeszkák,
beindul a nappal,
kukások villognak
koptatott szavakkal.
Ne sírj és ne nevess,
ne is tudj énrólam,
egyedül csövezek
lepattant kéróban.
Úgy éltem, úgy haltam,
mint hogyha nem volnál,
sosemvolt templomban
nem volnál az oltár.
Kereslek parkokban,
házakban, fejemben,
csavarós gránátban,
dobozos tejekben.
Járdákon te ballagsz
előttem, mögöttem
fordulok kereslek,
lebegsz már fölöttem.
Lebegsz már fölöttem.