Jelenkor | Mióta tudom, hogy sosem tehetlek annyira boldoggá, mint az, amikor tetrisezel

Mióta tudom, hogy sosem tehetlek annyira boldoggá, mint az, amikor tetrisezel

Simon Márton

„…mégis ez a legszentebb, / a közösen elfecsérelt idő” – a Jelenkor májusi számát Simon Márton egyik versével ajánljuk.

Simon Márton írásai a Jelenkor folyóiratban>

Mióta tudom, hogy sosem tehetlek
annyira boldoggá, mint az, amikor tetrisezel

Vettem neked
egy nagyon régi klasszikus Game Boyt,

hogy tetrisezhess.

Hallottam róla,
hogy
más párok is használnak
bizonyos
párkapcsolati segédeszközöket,
játékszereket,

nekünk ez jutott.

Belegondolva, lehetne rosszabb.

Így

néhány évembe telt csupán,
hogy megemésszem,

hogy egyszerűen nincs olyan szervem,
amivel azt a fajta boldogságot ki tudnám
váltani belőled,

mint az,
amikor kicsi, szögletes L és Z betűket dobálhatsz halomba
amíg el nem tűnnek,
sok kicsi, kicsi L és Z betűt,

ami leírva elég értelmetlenül nézne ki egyben egyébként,
LLZZLZZZLZLZLLZLZLZLZLLZLZLZLZLZL
nagyjából
mintha egy macska járkált volna a klaviatúrán.

Meg persze a kockákat meg a többit.

De mondom, ezen már túl vagyok,

mert már tudom, hogy sosem tehetlek
annyira boldoggá, mint az, amikor tetrisezel,

így nem is zavarlak közben,

nem mondok pont rosszkor
olyanokat,
hogy állítsd meg, mert

bele akarok zokogni,
mint egy szelet
vajas-mézes kenyérbe,
a tenyeredbe,

most rögtön,

és nem súgom a füledbe,
hogy
te vagy nekem
a vér,
a béke,
az őrület,
az egymillió megtekintés,

nem nézek direkt hangosan
béna videókat
fitneszbalesetekről vagy
vicces állatokról,

csak bámulom csöndben
a hullámokat,
esetleg úszom egyet,
vagy olvasom tovább a Neuromancert.

De kérlek, félre ne értsd ezt,

nem lett azért közöttünk semmiféle

távolság

attól még, hogy tudom, hogy sosem leszel
annyira boldog mellettem, mint amikor tetrisezel,

épp ellenkezőleg,

valahogy ettől éreztem azt először igazán,
hogy eljutottunk legbelülre,

mert akárhányszor látlak még pisilni, vagy
akárhány kávét főzzek is neked,
akármit bocsátunk meg még egymásnak,
akármennyi rossz viccemet vagy kénytelen végighallgatni,
és akárhány idétlen verset írok rólad,
akármiféle boldogságra próbállak is rávenni
az ilyen-olyan szerveimmel,

mégis ez a legszentebb,
a közösen elfecsérelt idő.

A betűk értelmetlen kupaca,

mert a lélek egy klaviatúra,
amin egy sötét állat sétál,

és ha egy fekete kocka hull az űrön át,
az vagyok én.

Ezért köszönöm, hogy itt végre
tetten érhettelek,

emberi mivoltod pixeles magasán,

gondterhelt finomságodnak
ebben a halványzöld kontrasztjában,

mert semmi sem őszintébb a pazarlásnál.

Szóval

mióta tudom,
hogy sosem leszel
mellettem annyira boldog, mint amikor tetrisezel,

néha kicserélem neked
titokban az elemeket a Game Boyban,

hogy a boldogságod megszakítatlan lehessen,
zavartalan,
vagyis hogy nyugodtan tudj játszani,
ha fáradt vagy.

És olyankor arra gondolok,

hogy ha holnap

meteor csapódik is a bolygóba,
engem elcsap egy troli,
a macska kiszökik a kertbe,
elfogy itthon a kávé,
beszakad a Bitcoin,
szóval összedől a világ,

most egy darabig
ez rendben van,

most egy darabig
minden oké.

(Fotó: Valuska Gábor)

2024-05-20 10:00:00

Ugrás a lap tetejére

Vissza a print rovathoz