Eleszem

Matattál az ajtón, nem tudtad kinyitni.
Vártunk, nevettünk, legyintgettünk,
míg apa megérkezett és beengedett minket.

Felesleges lenne a fokozatokat
átnézni sorban. Ez ott kezdődött,
hogy eleve helyet csináltál nekem, ahonnan
egyre jobban kiszorítottalak.

Már nem vársz engem ebéddel, apa főz,
bolyongsz az ágy, a szék, az erkély és a konyha közt.
Időd egyetlen nappá egyszerűsödött,
amit a férjed hangja oszt be az óra helyett.
Ahonnan én eleredtem, oda bomlasz vissza.
Biztattál: tanuljak, erősödjek, hagytál, hogy gyarapodjak,
hagytál, adtál, tápláltál, volt miből.

Most látom, ahogy egyre jobban elbirtoklom időmet,
hogy a tiéd fogy, időd időm, erőd erőm lett.
Amit kezdetben nekem szorítottál,
a hely, amid van, egyre kevesebb. Kinőlek.
Eleszem az életet előled.