1987-ben születtem Győrben, de nem vallom magam teljesen győrinek, négyéves koromban ugyanis Csongrádra költöztünk. Viszont csongrádinak sem érzem magam, gimnáziumba már Szentesre jártam a dráma tagozatra – ez a két- vagy inkább többlakiság máig kísért. Tanultam esztétikát és spanyolt a pécsi bölcsészkaron, színháztudományt a Károli Gáspár Egyetemen, és végül a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szereztem meg a doktori fokozatot. Jelenleg a szombathelyi Weöres Sándor Színház állandó dramaturgja vagyok, ahova többéves szabadúszás után érkeztem meg. Írok bábdarabokat, melyeket a Stúdió K Színház és a veszprémi Kabóca Bábszínház játszik ebben az évadban. Fordítok amerikai lírát, többek között Ocean Vuong, Hera Lindsay Bird és Tarfia Faizullah verseit, valamint Simon Mártonnal közös fordításunkban olvasható Lana Del Rey Violet a fűben hátrahajol című verseskötete. Hatéves korom óta írok, de nagyon sokszor abbahagytam, ám tavaly végül megjelent az első kötetem Ultraibolya címen a PRAE Kiadónál.

Talán sosem fordulok a katolikus női szentek felé, ha nem utazunk el idén nyáron Szicíliára, ahol lenyűgözött a női szentek tisztelete. Catania, Palermo és Szirakúza is elevenen őrzi a történetüket: ünnepek, körmenetek, sütemények – ez a hétköznapokba vetett, velük élő hit, a nőiség kérdéseit feszegető és felmutató jelenvalóságuk elindított bennem valamit, amivel remélem, a továbbiakban lesz még lehetőségem foglalkozni. És nagy örömmel tölt el, hogy az egyik legemlékezetesebb vakációm inspirálta verseket a Jelenkor lapjain láthatom most nyomtatásban.