Onder Csaba írásai a Jelenkor folyóiratban>

 

 

 

 

 

 

Szemere Pál házasodni készül, de kételkedik jegyese hűségében. Legjobb barátjára, Kölcsey Ferencre vár a feladat, hogy segítsen tisztán látni a sorsdöntő lépés előtt.

 

Előhang

Flashback. Szemere Krisztina halála után egy évvel (1829)

KÖLCSEY A sokaság nem fog engem érteni. Nem fogja érteni, mire való az emlék feletted. De mi gondom nekem a sokaságra? Az én szívem legszentebb, legtitkosabb érzelmei csak lelkem rokonai előtt nyílnak fel. Kevesen vagynak ezek, s hogy kevesen vagynak, ez az én egyetlen büszkeségem.

Évek múltak el, s én hallgaték. Szelídülni kellett a fájdalomnak, hogy a távol emlékezet enyhe fényében tűnhessen elő.

Ismeretlen néző, ne feledd el: Ott kell lenni nékem, hol Vilma és férje, Szemere vagynak. A hálára méltó pár! Barátságok volt egyik legfőbb kincse életemnek. Barátságok volt egyetlenegy birtokom a szenvedés napjaiban.

Ti kevesek, közelben és távolban, jelenben vagy jövendőben, kik halljátok e szavakat, adjátok magatokat által a szelíd érzéseknek, s engedjétek áthevíteni szíveiteket attól, amiket róluk s magamról itt előtökbe rajzolék.

 

Első felvonás

Első szín
(1814, Pozsony)

Első jelenet
(Kölcsey és Lotti)

Duett.[1]

KÖLCSEY

Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát mért kerülöd Ámor
Rózsaláncait?

LOTTI

Nem messze egy patakhoz
Ültem a minap,
A nimfák énekeltek,
Lopva hallgatám –

KÖLCSEY

Mosolyogva énekelték
Ámor hatalmát,
Ámornak élnek ők is,
S hordják láncait.

LOTTI

Óh a szelíd kis istent
Ki ne szeretné?
Nélküle életünket
Ki boldogítaná?

EGYÜTT

Gyötrődni édesen, és
Égni édesen,
Gond nélkül sírni, lánc közt
Nem lenni rabnak,
Ez sorsa annak, aki
Ámor barátja –

KÖLCSEY

Óh Lotti, Lotti higgyed,
Édes szeretni!
Hát mért kerülöd Ámor
Rózsaláncait?

EGYÜTT

Gyötrődni édesen, és
Égni édesen,
Gond nélkül sírni, lánc közt
Nem lenni rabnak,
Ez sorsa annak, aki
Ámor barátja –

KÖLCSEY Szeretem magát, Lotti!

LOTTI Ah! (elájul)

Kölcsey elkapja, tétovázik. Leveszi kabátját, elkezdi kibontani a lány ruháját, a mellét kezdi csókolgatni.

 

Második jelenet
(ugyanazok, Apa, Anya jönnek)

ANYA Ah!

LOTTI Felébred, és felpofozza Kölcseyt.
De Feri, maga mit képzel!

ANYA (Kölcseyhez) Öltözzön fel! (Lottihoz) Takarodj!

APA Maradj!

KÖLCSEY Bátyám uram, én…

APA Üljél le, fiam!

KÖLCSEY Bátyám uram, én… tisztelettel kérem… becses leánya…

APA Mondtam, hogy üljél le!

KÖLCSEY (leül) kezét…

ANYA Hah!

APA Maga most üljön le! Te pedig most állj föl, fiam! (átkarolja Kölcsey vállát) Lottit tegnap eljegyezték. Feleség lesz. Vele neked itt nincs több dolgod.

KÖLCSEY Tegnap? Feleség?

ANYA Szepessy báróhoz!

APA Te most búcsúzni jöttél!

KÖLCSEY Búcsúzni? Igaz ez, Lotti?

Lotti lesüti a szemét.

APA Örökre! És ez, ami itt történt, maradjon köztünk, fiam!

KÖLCSEY Hát mégsem szeret? Lotti!

ANYA Lotti! Hallgasson!

LOTTI Ne haragudjon rám, Feri!

 

Harmadik jelenet
(Kölcsey, egyedül)

KÖLCSEY Milyen kétszínű minden. Kínos volt, de egyben kéjes is. Milyen furcsa a szív! Nem tudom, mit kellene most inkább éreznem. Meghalni. Ez volna jó! De ez a gondolat annyira mindennapi. És mégis mindig új, mindig szokatlan. Ó, ha ez a június nekem a legutolsó lenne! Huszonnégy évem elszelelt, az ám, hazám. De, mégsem! Úgy szeretnék élni, úgy szeretnék mégis itt maradni!

Ének.[2]

Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén búnak szentelem,
Rajtad elmém, ah, törődve hányom
S könnyim árját issza kebelem.
Merre, merre tűntök, hű szerelmek,
Melyek láncolátok szívemet?
Ha fogjátok forró szenvedelmek
Elborítni lángként éltemet?

 

Második szín
(1814, Pécel)

Első jelenet
(Szemere bokszol, Kölcsey érkezik)

KÖLCSEY Te mit csinálsz, Pali?

SZEMERE Boxingolok.

KÖLCSEY Felettébb mulatságos!

SZEMERE Olvastam. Így kell! (magában) Vagy mégsem? (belenéz egy könyvbe) Aha!

KÖLCSEY Nincs erre valami rendes magyar szó?

SZEMERE Még nincs, de majd kitalálok valamit! (üt) Buxis, (üt) láda, (üt) pyxis, (üt) doboz, (üt) megvan! (megáll, liheg) Boxing, (üt) ököl-viadal! (sorozva üt)

KÖLCSEY Ökör-diadal?

SZEMERE Feri, te süket is vagy, nem csak vak?

KÖLCSEY Inkább félig süket lennék, mint félig vak.

SZEMERE (leáll, lihegve) Várjunk csak! Te miért nem vagy most Pozsonyban?

KÖLCSEY Hagyjuk ezt most!

SZEMERE Kikosarazott, mi? Kétszínű kis cafka!

KÖLCSEY Szeret. Tudom és érzem!

SZEMERE De mégis a Szepessy zsákmánya lett.

KÖLCSEY Nevelő apám akarta így. De honnan tudsz te erről?

SZEMERE (ismét bokszol) Mert az anyósod, aki nem lesz már soha, egy pletykás firma, „egy finn-ugor, előtte van egy bokor, megy a hasa, pedig finn, a bokorba ugrik ím…”

KÖLCSEY Nem érdekel. Átmentek már rajtam a szerelmi passiók, Pali.

SZEMERE Hiszem, ha látom! Hadd nézzelek! (ismét leáll) Különös vagy! Külsőleg nyugodt, de belül összetört. Ergo, reménytelenül szerelmes.

KÖLCSEY Te pedig különösen dühös, kívül-belül egyaránt.

SZEMERE (ismét bokszol) Mert megcsal a menyasszonyom!

KÖLCSEY Krisztina? Ez bizonyos? Most volt a kézfogótok…

SZEMERE A rágalmazó nyelvek! Ezek szakítanak el egymástól bennünket! Új udvarlója akadt. Domahidy Aladár, a lator! Rámozdult a zsákmányra! És ez még semmiség! De miket mond rólam a hátam mögött? Feri, én rettegek!

KÖLCSEY Mondj el mindent!

SZEMERE Jó, de előbb megölöm a latrot!

KÖLCSEY Helyes! De karddal egyszerűbb volna, Pali!

SZEMERE Igazad van! Ide veled, régi kardom!

Ének.[3]

Mégy édesem, ah, de elfeledni
Nem fogsz te, nem fogsz engemet,
Szent lánc köt engemet tehozzád,
Szent lánc köt hozzám tégedet.

Szelíd csenddel fog képzetidnek,
Miként az éjnek álmai,
Elébe tűnni képem, akkor
Lágy érzés töltse szívedet.

KÖLCSEY Pokolba a kétszínű nőkkel!

SZEMERE És a latroknak is basta!

EGYÜTT

Remegjen könnycsepp is szemeidben,
Egy könnycsepp szenvedésimért,
Felém hozzák azt hűs zefirkék,
S enyhülni fognak kínjaim.

KÖLCSEY (nevet) Haha! A kis ribanc!

SZEMERE (leáll) Mi?

KÖLCSEY Hát Krisztinád. Egy mihaszna bohóccal enyeleg.

SZEMERE Ezt ki mondta?

KÖLCSEY Te magad.

SZEMERE Feri, magamat kicsúfolom, ha kell… (kardját Kölcsey mellkasának szegezi)

KÖLCSEY Jól van, jól van! Talán csak tévedés az egész. Csúf pletyka.

SZEMERE Megcsal. Elhagy. És megaláz. Tudom és érzem!

KÖLCSEY Fogadjunk, hogy nem.

SZEMERE Állom! De ha tévedsz, látni se akarlak többé.

KÖLCSEY Féltékeny vagy, Pali. Betegesen féltékeny.

SZEMERE Tessék, itt van, olvasd! (egy levelet ad át)

KÖLCSEY Hm. Mégsem tévedés? (magában olvasva) Már megint igazam van. A fenébe is!

SZEMERE Ugye jól értem, azt írja, nem szeret?

KÖLCSEY Ezt így nem mondja ki. De lássuk csak, mit ír pontosan: „én magába szerelmes nem vagyok”.

SZEMERE Ugye megmondtam!

KÖLCSEY …továbbá, hogy „antipáthiát érzettem maga eránt”.

SZEMERE Ugye, ugye! Feri, te nagyon rosszul interpretálsz!

KÖLCSEY De azt is írja, figyelj, Pali, idézem: „naponként inkább vonzódom maga eránt”!

SZEMERE Vonzódik. Vonzódik! Hát mégis szeret!

KÖLCSEY Még nem. Csak szeretni fog. De csak akkor, ha megszabadulsz egy súlyos hibádtól. Ha ezt nem teszed, akkor soha szerencsés és boldog veled nem lehet.

SZEMERE Milyen súlyos hibám van énnekem?

KÖLCSEY Több mindent is felsorol, lássuk csak, példának okán, hogy iszol. (Szemere iszik) Továbbá, hogy még mindig Susie-t szereted…

SZEMERE Nem szeretem Susie-t!

KÖLCSEY De megcsókoltad?

SZEMERE Csak a mellbimbóját. Egyszer.

KÖLCSEY …és hogy kishitű vagy, túlérzékeny, bizonytalan, lelkileg gyenge, tehát nem eléggé férfias…

SZEMERE (fekvőtámaszozni kezd) Hát ilyen vagyok én, Feri, ilyen?

KÖLCSEY Igen, Pali, ilyen vagy.

SZEMERE Bassza meg!

KÖLCSEY …és azt is írja, hogy csúnyán beszélsz, mint a könyvcsináló Nyáry.

SZEMERE Baszom a lelkét annak is!

KÖLCSEY …és gondatlan, és feledékeny vagy, és igen, romantikus igényeid is vannak. Hm. Fél attól, hogy ezeknek nem tud majd megfelelni.

SZEMERE (leül a földre) Vége a régi világnak! Milyen legyen egy jó férj? Mi kell ezeknek a mai nőknek?

KÖLCSEY Mulatság, időtöltés, nyájaskodás, játék, kedvük állandó keresése és a férfi önnön áldozata.

SZEMERE Ugye most megint ironizálsz?

KÖLCSEY Azt olvastam, hogy az asszonyokban uralkodó gyengeség a Rechthaberei.

SZEMERE (felugorva) Igaz, a Recht-habe­rei! Az akaratoskodás. Ez lesz a jó magyar szó erre!

KÖLCSEY A férfinak azon kell lenni, hogy az asszonyokban ez az akaratosság semmi módon ne ingereltessék, és akkor kell őket botlásaikra figyelmessé tenni, midőn csendesek és jókedvűek.

SZEMERE Tehát meg kell nevelni őket.

KÖLCSEY Résen kell lenni, Pali. (sóhajt) De a legfőbb hibád az eszeveszett féltékenységed. Bizonyítanod kell neki, hogy nagyvonalú vagy.

SZEMERE (leül) Mi volt a fogadásunk? Kinek legyen igaza? Csak egyféleképpen deríthetjük ki. Ha titkon kitudod, szeret-e még Krisztina.

KÖLCSEY Cseljáték? Kémkedés? Nem éppen férfias. Ezzel csak féltékenységedet bizonyítod!

SZEMERE Spionkodunk és tréfálunk, így is, úgy is jó lesz. Mulatság. Időtöltés, tudod. Ez kell a nőknek.

KÖLCSEY Nem ismerem Krisztinád. Ő se engem. Talán nem is számító és kétszínű. Rossz vége is lehet ennek.

SZEMERE Jelents nekem róla, ha ott vagy. Ha hűtlen, akkor nekem úgyis mindegy. Ha hűséges…

KÖLCSEY …akkor soha nem tudhatja meg a kémkedést. Vagy örökre vége a jegyességednek.

SZEMERE Akkor nekünk kell elválnunk, Feri. Barátságunk majd így ér véget. Örökre.

KÖLCSEY Mily súlyos a tét! (magában) Nekem úgyis mindegy már. (Szemeréhez) Miért is ne? Elfogadom! Legyen hát, örökre. Boldogságod kedvéért odamegyek, alakot öltve, kiderítem, szeret-e még menyasszonyod.

Kezet ráznak.

KÖLCSEY (magában) Csupán nézője és játszója leszek ennek a színjátéknak, nem kritikusa. Úgyis hamar kisül majd, hogy mi lesz: szomorú dráma vagy olcsó vígjáték.

[…]