Csapó Etelke: Én meghalok

Tekinteted áthat,
legmélyemig láthat,
mindenem fellobog,
te mégsem fogadod
égőáldozatod.

Én meghalok.

Midőn elmégy tőlem,
ködbe tűnsz előlem,
mindig rád gondolok,
szemedről álmodok,
végleg tiéd vagyok.

Én meghalok.

Kis leánynak hiszel,
kinek csak buba kell,
de ettől megfagyok,
szememben könny ragyog,
egész testem sajog.

Én meghalok.

Megkötözlek téged,
úgy várom a véget:
holtommal bájolok,
túlról áthajolok,
csókodra szomjazok.

Én meghalok.

Mindentől elvonulj,
síromra úgy borulj,
mintha testem lenne,
úgy ragadj a mennybe!
Ölelj végtelenbe!

Ha meghalok.

Én nem vagyok gyerek!
Holtan veled leszek,
élnem csak kárhozat,
hűlt tetem: áldozat –
szabad leszek, szabad!

Ha meghalok.

Ha vagyok, nem vagyok,
de nevem felragyog
örökké élni fog!
Kap majd, aki adott.
Elveszni hát van ok.

Élek: ha meghalok.

Pila Anikó két nótája

1.

                                                  Nincs szebb lány a cigánylánynál,
                                                  ölel lámpa világánál,
                                                  olyan forró, mint a kályha,
                                                  ha a legényt megkívánja.

                                                  Maga mondja a legénynek:
                                                  válassza ki szerelmének,
                                                  szöktesse meg, vigye messze,
                                                  maga mellől ne eressze.

                                                  Választottam szeretőmet!
                                                  Szikrázik a szemem tőled.
                                                  Így kell pont a lánnyal bánni,
                                                  megtörténhet köztünk bármi.

                                                  Ki se bújunk mi egymásból,
                                                  elegünk van minden másból,
                                                  fekszünk ketten, padlón, ágyban,
                                                  élünk csak a tüzes mában.

2.

Gyere gyorsan az ölembe,
veled estem szerelembe,
mikor magamba ölellek,
tapadsz, mint a kicsi gyermek,
ihajja!

Úgy ringatlak, úgy szeretlek,
mikor az ölembe veszlek,
mintha tőlem lettél volna,
mintha tested testem volna,
ihajja!

Nekem teremtettek, lelkem,
örökké csak ölelj engem,
leszek cinkos, leszek testvér,
bármi, csak hogy te szeressél,
ihajja!

(Fotó: Czimbal Gyula)