Húzz friss ágyneműt, mondja Cybele 6. Leveszem a párnáról és a takaróról a huzatot, a földre dobom, látom a sárga foltokat a csupasz párnán, látom, hogy egy pók felfelé mászik a falon. A kezemben nincs semmi, a talpam alatt langyos a padló. A hálószobában vagyok. Lehúzom a lepedőt, a szennyestartóba dobom a kupacot a fürdőszobában. Nem tudom lecsukni a szennyestartó fedelét, sose fogynak el a ruhák, koszolódnak, tisztulnak, száradnak, koszolódnak, tisztulnak, száradnak. Felhúzom a lepedőt, aztán a párnát, aztán a takarót. Kész. Most feküdj bele, mondja Cybele 6. Oké. Jobban érzed magad, kérdezi. Igen, válaszolom. Gratulálok, ügyes vagy, mondja Cybele 6, és felír tíz pontot. Háromezer­kilencszázhatvan pontod van.

Ma nem jó a hangod, mondja Cybele 6. A friss levegő jót tesz, menj sétálni. Séta után hatvanöt százalékban jobbra értékeled a kedélyállapotod. Kimegyek az erkélyre, rágyújtok, figyelem a szemközti erkélyt. A nő is kijön, rágyújt, leül, úgy csinál, mintha nem venne észre, én úgy csinálok, mintha érdekelne. Sokáig nézem, látom a papucsos lábfejét, a fekete pulóvert, a kontyba tűzött haját, a nagy karika fülbevalóit. Mindig nagy fülbevalókat hord, elképzelem, hogy beleakadnak a pulóverbe, amikor vetkőzik. Kint vannak a kukák a házuk előtt, a mi házunk előtt is kint van, üresen tátog. Ma én vagyok a soros, be kéne húznom a kukát a folyosóra, ez azt jelenti, hogy fel kell vennem papucsot vagy cipőt, meg kell keresnem a kulcsomat, ki kell nyitnom az ajtót, lemenni a lépcsőn, négyszer tizenkét lépés, három kanyar, nyitni a bejárati ajtót, kitámasztani, kilépni a házból, aztán az udvarról, megfogni a kukát, és mindegy is, túl sok mozdulat. Az erkélyen vagyok. Megpróbálom belegyömöszölni a csikket a hamutartóba, úgy kell csinálni, hogy ne potyogjanak ki az alsók. Ahogy tunkolom, rúzsos lesz az ujjbegyem, Cybele 6 azt mondja, a rúzstól mindig szépnek érzem magam.

[…]

Eltűnt a várakozás, régóta nem várok semmire. Magdának férje van és két gyereke, tudom, hogy lesz harmadik gyerek is, akarnak egy fiút, már a neve is megvan, én pedig már a férjére, a két gyerekére is féltékeny vagyok. Amikor megszületett az első, én vigyáztam rá, amíg Magda zuhanyozni ment. Azt kívántam, bárcsak meghalna ez az első gyerek, utána rögtön elszégyelltem magam, persze, hogy nem kívánom a halálát, miért gondolok ilyenekre. Egy halál utáni ítélőszék előtt láttam magam, ahol azokat a mondatokat is kimondják hangosan, amikre csak gondoltam, és ugyanúgy számítanak, mint a kimondott mondatok, az a sok kimondott mondat, rájövök majd, milyen feleslegesen sokat beszéltem, sok értelmetlenséget, a fás illatú parfümökről, a Trónok harcáról, ebédekről, rizses húsról, tonhalas kuszkuszról és tejfölös krumpliról sok sóval, hogy vagy, nem mondod, jól van, nem para, ugye, na végre, nem, igen, köszi, amúgy, bocsánat, egészségedre, mesélj valamit, ne hagyd abba, amúgy, képzeld, tudom, mit csinálok, semmi különös, ezt mondtam ki a legtöbbször életemben, ezt majd újra és újra hallgathatom ott a halál után, ahol a mondataimat vizsgálják, a kimondottakat és a kimondatlanokat, semmi különös, semmi különös, semmi különös.

Mondtál valamit, kérdezi Cybele 6. A fejemet rázom. Nem mondom ki, nem mondom ki. Mondtál valamit, kérdezi újra Cybele 6. Nem, válaszolom. Azt mondják, Cybele 7 már a nonverbális jeleket is érzékeli, ha rázom a fejem, érti, ha bólogatok, érti, a testtartásból meg tudja állapítani, milyen kedve van az emberének, a mozdulataiból meg tudja állapítani a stressz szintjét, a fáradtság mértékét, és egy fej- és kéztartásból azt is megmondja, szerelmes-e. Itt az ideje az ötödik pohár víznek, mondja Cybele 6, felkapcsolja a konyhában a villanyt. Kimegyek a konyhába, megengedem a csapot, hallom, ahogy a víz a pohárba bugyog, elzárom a csapot, visszamegyek a szobába, a konyhában voltam, most a nappaliban vagyok, leülök, lassan kortyolok. Oké, mondom Cybele 6-nak, megittam. Gratulálok, ügyes vagy, válaszolja Cybele 6. Értékeld a kedélyállapotodat egytől tízes skálán. Öt, mondom. Olvass verset, mondja Cybele 6. Nincs kedvem. Olvassak neked verset, kérdezi. Igen. Szerző szerint vagy típus szerint keressek… Random keresés, mondom. Férfi vagy női hangon szeretnéd hallgatni? Férfi.

[…]

Minek menjek el arra a bulira? Szerelmes leszek, járni kezdek valakivel, vagy járni kezdek valakivel és szerelmes leszek, reggelente még a büdös száját is szeretni fogom, elképzelem, hogy vele vagyok, amikor nem vagyok vele, és amikor vele vagyok, már attól boldog leszek, hogy a lyukas zokniját nézhetem, nem szólok, a lyukas zokniján keresztül legalább látszik a bőre. Ha nem vele vagyok, arra gondolok, milyen jó, hogy van kire gondolni, és hogy van valaki, aki rám gondol, megtanulom lehajtani a vécé tetejét, mert ő is így csinálja, és a sajtos szendvics lesz a kedvencem, mint neki, aztán megunom a szendvicset, benne hagyom a kulcsot a zárban, hogy ne tudjon bejönni, toporogjon az ajtóban, én pedig a sötét szobából hallgassam, szólok neki, hogy cserélje le a zokniját, felkelek és eszembe se jut, amíg észre nem veszem a konyhában, az én konyhámban, ahogy kávét főz, megcsalom, hogy szakítson, vagy ő csal meg, hogy szakítsak vele, kiöntöm a maradék kávét, mielőtt felébredne, minek ez az egész, gondoltam, újra és újra, mégis elindultam. Biztos nemet jelezzek vissza Kárpáti Bettinek a Születésnap 35, Buli van eseményre, kérdezi Cybele 6. Igen.

[…]

Szőke a hajam, kék a szemem. Szeplős vagyok. Jól állnak a hideg színek. Százhuszonöt az IQ-m, vagy száztizenhárom. Tudok járni, futni, táncolni. Két éve dohányzom. Angolul tudok, finnül nem. Középiskolában a biológia és az osztályfőnöki volt a kedvenc tantárgyam. Szerelmes voltam az osztályfőnökbe. Ha őt nem számítom, kétszer voltam szerelmes. Két barátom van, az egyiket négy hónapja, a másikat három éve nem láttam. Sok az ismerősöm, van pár rokonom. Sose jut eszembe az unokahúgaim neve. Felírtam valahova, ugyanazzal a betűvel kezdődik mindkét név. Ha unokahúgaim vannak, akkor nagynéni vagyok, testvér vagyok, sógornő vagyok, barát, két férfi volt szerelme. Osztálytárs, diák, magyarországi kolléga. Valaki, aki sokat hord sötétkéket és feketét. Érzek illatokat, a narancsvirágot és a bergamottot szeretem, a vaníliát utálom. Tudok émelyegni szagoktól, különböző hangokon utánozni mesefigurákat, azt hiszem, az unokahúgaim szeretik. Tudok pillangóban úszni, el tudok énekelni szépen egy dalt. Néhányan felismerik a hangomat a telefonban, ha ismeretlen számról hívom őket. Hét órán keresztül tudok nézni egy sorozatot finn hanggal, spanyol felirattal. Cybele 6 szerint okos, szép, tehetséges, átlagos magasságú nő vagyok.

[…]

(Fotó: Baranyai Dóra)