Ma két dolog történt.
Eljegyeztek, és kurta lejáratóvideót készített rólam a kormánypropaganda.
Káromkodtam és a rendszert szidtam egy interjúban, ezt rótták fel nekem.
Holnap reggel korán kell kelni, mert jön a kárfelmérő:
múlt héten eláztatott minket a felső szomszéd, a pincében is csöpögött a víz.
A gondnok először minket gyanúsított. Nem ússza meg: Friccs úrra írom át a nevét
a telefonomban.
Ő sem és a felső szomszéd sem kért bocsánatot.
Engem ez nem zavar, csak megjegyzem: azt hiszem, én kérnék a helyükben.
Kedves olvasó: te kérnél? Nem csak a lírai ént, a vers szerzőjét is érdekli a válasz:
keresd fel közösségimédia-oldalán, ha úgy adódik.
Igazából ma három dolog történt: írtam egy levelet a legjobb barátnőmnek, hogy béküljünk ki.
Még nem válaszolt. De ezt hagyjuk, mert nem olyan egyszerű, mint a beázás esete.
Meg múltkor egy kolléga amúgy is szövegetikai kérdésekkel basztatott.
Mit lehet kiteregetni, meg mit nem –
progresszív elméletekkel villog mindenki a kerekasztaloknál mostanában.
Foglalkoztat a hitvesi líra gondolata,
hogyan kell feminista hitvesi verset írni,
hogy ne legyen görcsös póz,
üres urbánus szentmise.
Ma nemcsak három dolog történt, de ezek a fontosak.
Magyarországon megyek férjhez, itt szülök gyereket,
itt fogok élni, itt írok verseket, és itt akarok TV-t csinálni.
Hazafi vagyok és magyar költő. Könnyű ezt mondani, és azért könnyű, mert igaz.
Ezt így gondoltam eddig is, de néha meg kell állni és ilyesmiket mondani.
Elsősorban azért, hogy a napokat megkülönböztesse valami egymástól,
mert jó ideje ragacsosak és ugyanolyanok, és meg kell dolgozni
az ünnepnapok illúziójáért.
Nem panaszkodom tovább, végtére is nem kötelező itt élni.
Búcsúzom: holnap korán kell kelni, dörömböl a kárfelmérő.
