Horváth Florencia vagyok, 2002-ben születtem Celldömölkön. A helyi Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségiztem – bár emelt humán tagozatra jelentkeztem –, az irodalomhoz való tényleges eljutásban sokat segített az itteni magyartanárom. 2020-ban költöztem Budapestre, az első pillanattól fogva igyekszem megmerítkezni a főváros kulturális élete adta lehetőségekben. Egyetemi tanulmányaimat az ELTE magyar szakán, színház minorján hamarosan befejezem, ebben az irányban szeretném folytatni a mesterképzést is.

A versek mellett újságírással foglalkozom, könyv- és színházkritikákat publikálok. Az elmúlt néhány évben az irodalomszervezés területén is gyűjtöttem némi tapasztalatot, ugyanis a Kötetlenül című beszélgetéssorozat szerkesztőjeként, moderátoraként kötet előtt álló fiatal szerzőkkel beszélgetek alkotói munkáról, inspirációról, érvényesülésről kétheti rendszerességgel. Nyaranta pedig kreatív írást tanítok 7–17 éves gyerekeknek a kecskeméti People Team táborban, valamint a Vándorló Állományok társulás – amely Szeged, Eger és Budapest fiatal költőit tartja össze – egyik szervezőjeként tevékenykedem. Tartottam rendhagyó irodalomórákat, előadásokat a pályakezdésről, vezettem könyvbemutatókat, hiszek az élő irodalomban.

Írásaim 2019 óta jelennek meg folyóiratokban, antológiákban, írótáborok rendszeres résztvevője és a FISZ tagja vagyok. 2021-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat nyertem, 2022-ben a Salvatore Quasimodo Költőverseny elismerő oklevelét vehettem át, illetve ugyanebben az évben a Petri György-díj harmadik helyezettje lettem. A kimondhatatlan körülírása, a kifejezhetetlenség kérdése érdekel, az, hogy mire használható a nyelv. Hiszen a látvány, az érzelmek sosem mutathatók meg teljesen a szöveg által, mégis szüntelenül ezzel próbálkozunk nemcsak irodalmi alkotásokban, de hétköznapi beszélgetéseinkben is. Első, Hiátus című verseskönyvem megjelenés előtt áll. Jelenleg egy versesköteten és egy novellákból összeálló regényen dolgozom.

(Fotó: Szirák Sára)