1997-ben születettem Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön. Egész széles spektrumon mozogtam, mire eljutottam az írásig: próbálkoztam rajzzal, drámával, hoztam rossz döntéseket, hátrahagytam helyeket, aztán egyszer leültem, és írni kezdtem. Tét és különösebb cél nélkül. Akkor még nem tudtam, hogy a próza mellett a líra is bekopog az életembe, és arra kér, hadd maradhasson, hadd izzasszon meg. Több a kísérlet, mint a kész szöveg, s azt hiszem, ez így van jól, a vers türelemre tanít, a várakozás örömére. Az egyik ilyen öröm a Móricz-ösztöndíj, azóta még motiváltabb vagyok, hogy írjak és felvegyem a kapcsolatot szépirodalmi lapok szerkesztőivel.

Jelenleg a BBTE másodéves Pszichológia szakos hallgatója vagyok, alkotás során igyekszem a tanulmányi tapasztalataimat is felhasználni. Egyszerűen kifejezve az érdekel, hogy miért érezzük azt, amit, hogyan érhetjük tetten a maladaptív sémáinkat, mi kell ahhoz, hogy változtatni tudjunk. Nem válaszokat keresek, mert azt gondolom, nincsenek konkrét válaszok, olyannyira egyéni szinten zajlanak ezek a folyamatok, sokkal inkább az egészséges távolodás kísérleteit kutatom, azt, hogyan lehet megküzdeni a traumatikus élményekkel, integrálni az énbe, s ezáltal az önismeret következő fokára lépni. Első, készülő verseskötetemben is ennek a felfejtésére törekszem.