Németh Gábor: – Mások is meglepődnek, ha biciklivel érkeznek Csobánkára. Beszélik, hogy vannak aljas kis emelkedők. Bár én úgy ’59-ben a triciklinél abbahagytam a biciklizést. Képzeld, a harmincas években tartottak itt rallyversenyeket is, töfögő-pöfögő kocsikkal.

      – Szivar alakú Alfa Romeók, igaz? Volt köztük Hillman is? Gabriely a Kész regényben egy Hillmannel érkezik meg a rejtélyes Grand Hotelbe, hogy elkezdje nyomozását.

      – Gyönyörű kocsi!

      – Meggugliztam, tényleg szép. Nem anakronizmus, volt már Hillman akkor?

      – Nem! Lehetett Gabrielynek Hillmanje. Úgy 1910-től gyártották, ez egy régi márka, annyira, hogy szerintem már vagy ötven éve nincs, beolvadtak a Chryslerbe. Én apám egyik kollégájának Hillmanjében ültem gyerekkoromban. Gyönyörű volt, gömbölyded, bordó autó, lehúzható vászontetővel, megőrülsz, tisztára.

      – Milyen a csobánkai világ?

      – Érdekes falu, a története is érdekes. Boronynak hívták, kelta-római romokon épült a középkorban. A török időkben elnéptelenedett, aztán szerbek, szlovákok és cigányok telepedtek ide talán valamikor a 18. században. Ahogy a környéken máshova is: Szentendrére, Pomázra. A szerbek nagy része a 20. század első felében Jugoszláviába költözött. Akkoriban 1600-1700 lakosa volt Csobánkának (most 2800 fő körülbelül), abból 1300 volt sváb, 200 magyar, és volt még egy telep is a falu végén szögverő cigányokkal. Most is ott van a cigánysor, talán a régi családokból is maradt még egy-kettő. 1946 márciusában aztán a svábokat egy nap alatt kitelepítették. A kitelepítés brutális volt, 1300 ember estéről reggelre eltűnt a faluból. Még a kutyáikat sem vihették magukkal.

      – Több száz család elárvult kutyája falkákba verődve kóborolt?

      – Igen, heteken keresztül itt kóboroltak a kiéhezett falkák. Van is itt egy kicsit ügyetlen, de nagyon megható emlékmű Csobánka közepén. Egy oszlop, amin, mint az ókori emlékműveken, piciben vonulnak a svábok szekerestül, és egy életnagyságú kutya fekszik a tövében. Azután voltak betelepítések is. És a nyolcvanas évek végéig Csobánka közepén sokáig érintetlen volt a Hanfland, tehát Kenderföld, ami nem sokkal azelőtt, hogy mi ideköltöztünk, kezdett el beépülni. Ez a városból kimenekülő középosztály nagyon fura, eklektikus településrésze. És volt néhány régi faház a Hubertusz-ligetben, kistelkeken, amelyek mostanában adják meg magukat. Csobánka igazából alvófalu, a többség bejár Budapestre dolgozni.
      – Nem mondhatnám, hogy gyakran megjelenne Csobánka a műveidben, pedig láthatóan érdekel a hely múltja. Nem az a fajta realista író vagy, igaz?

      – Nem, valóban, de olyan információk biztos, hogy beépültek, amelyek enélkül nem volnának elmondhatók. De direktben valóban nem.

      – Gondolom, a háznak is van története. Nagyon úgy néz ki, mint aminek van.
      – Sőt, irodalomtörténete is van, Déry Tibor Nikije ugyanis itt játszódik, az azóta lebontott kertészlakban. A könyv első kiadásában van is egy rajz a kisházról, meg a fahídról, ami még megvolt, amikor ideköltöztünk.
      – Vendég lehetett itt Déry?
      – Utánanéztem. Déry és második felesége, Oravecz Paula 1949 májusától szeptemberig bérelték ki a kis kertészlakot. Déry a Feleleten dolgozott, felesége pedig a Kócos című regényét írta. Aztán 1950-ben is visszajöttek ide, dolgozni. És itt mellettünk, úgy húsz méterre, a szomszéd telken állt az a ház, ahol Szálasi 1944 nyarán a Hitlernek címzett memorandumot írta.

 

[...]