Lebontják a házat

Lebontják a házat, lebontják vele
elmúlt tizennégy évemet.
A HATÁROZAT expressz, ajánlott érkezett.
Lebontják az udvart, a belövéseket, melyek
ezerkilencszázötvenhatban estek,
mikor a nagymamám érettségire készült.

Első osztályos koromban azt hittem,
Petőfivel harcolt a nagymamám
a kozákok ellen. A tanítónéni
a szavaimnak nem adott hitelt,
de Faluba Kálmán a védelmemre kelt.
Mondván, az ő nagyapja is ott volt.

Erre egyre többen kiabálni kezdtek,
az enyém meg Bem apóval harcolt!
Számoljatok utána, javasolta
a tanítónénink, Erika,
akinek volt egy sűrű szempillájú
szőke kisfia – titkos vőlegényem.

Annyira titkos, hogy ő se tudott róla.
Számtalan dologról nekem sincs tudomásom.
Miért születtünk? Miért halunk meg?
Létezik-e Isten? A tanárnő beszedte az okos
telefonokat. Dédapám szakadt
könyveit olvasom a pad alatt.

A világ csak képzelet

A világ csak képzelet (és akarat).
Tetszik ez a megközelítés.
Egy tébolyodott elme papírra vet,
és élni kényszerít.
Alszom, és fölkelek, ha int,
iskolába járok szeszélye szerint.

Miért a valami van inkább,
mint a semmi? Vagy: mi volt előbb,
az okozat, az ok? A tyúk vagy a tojás?
Mikor szakad meg földi pályafutásunk?
Tervem: egy emelt szintű
érettségi vizsga filozófiából.

Spirálfüzet

Volt egy titkos, kék-zöld spirál-
füzetem – mára már legendás.
Ámbár döntsön az utókor felőle.
Ebbe a füzetbe írtam első versemet,
amely egy viharos őszi este született.
A szél őrjöngött, hajszolta a fákat.

Apám azt javasolta, hogy rendezzünk
versparádét. Legyen az ősz a téma.
A többiek rágták a tollukat, de mi ketten
élveztük az írást módfelett. Győztesnek
végül engem hirdetett ki apám.
Be kellett volna vallanom talán,

hogy a versem már fél éve kész volt,
de akkor a bátyám és húgom
látni akarta volna a többi verset is.
Faggattak volna titkos szerelmemről.
De erről hallgatok inkább.
Őrizze minden költemény a titkát!