Bábel kútja

Először a test vált el a hangtól.
Aztán az arc vált el a testtől:
pontosabban az arc képe a test képétől,
és a hang az arc képe mellé szegődött;
így élünk a képernyők előtt.

De persze képekre sincsen már szükség:
mert a hang elvált a szótól, és a betűbe költözött.
És mi azt reméltük, valamit magukkal vittek belőlünk:
de annyiféle nyelven szóltunk, nem értettük egymást.

Mert az igazság elvált a valóságtól,
és már nem volt, aki megkülönböztesse őket:
a hír és a vélemény pedig összekavarodtak,
mint próbatétel előtt a lencse és a borsó.

Végül maradt az ige:
de az ige is csak egy szó,
emléke a mondatnak, a hangnak és a testnek…
De a szó már látta, hogy meztelen.
És elszégyellte magát.

És látta Isten, hogy ez nem jó.
De mit lehet tenni?
A gyerekek felnőttek, nem szólhat rájuk folyton.
Meg kell tanulniuk magukra vigyázni.
 

(Fotó: Ványi Ákos, jozsefvaros.hu)