Zug Zettel Zug

(hosszúvers-töredékek)

a Zugerberg egy nagy szivacs,
2020 járványtavaszán zöld lombok között
valaki kürtön játszik, jaaa neeee,
naponta kétszer nézem a számokat, hogy elfelejtsem őket,
hány halottnál kezdődik a felfoghatatlanság?
maszkok vijjognak a tavon vasárnap délelőtt,
hamarébb hatnak-e piluláink, s minél hamarébb?
a csapás végeredményben megszokott, ám amikor lesújt,
nehezen hisszük el, mondhatni sehogy,
de a csapást ez nem zavarja, szakszerű, napsütötte,
teszi a dolgát a csapás, megfésüli hajunkat,
térdzoknis kisgyerekét, elrakja koporsójába a fésűt,
elrak párezer, pár százezer
(…)
űrmacskák Sibeliust énekelnek,
a rézkarc égen körtefák, paplanernyők,
megszólal olykor a próbasziréna,
a Maria Opferung kolostor világi szárnyában
a fémlépcsőház meg-megpendül, fél évem poralak,
leszáll, s ha összeáll, időnként megmutatja majd, mivé.
innen is lassan elmegyek, jaaa neeee, jaaa neeee,
Joseph Beuys száraz, rezzenetlen iróniája,
több mint 50 éves filcmagnófelvétele lebeg
a bezárt Kunsthaus fölött, itt állít ki hajdan
Martin Kippenberger némely nyírfatörzseket tablettákkal,
s főleg a lefordíthatatlan szójátékkal:
Ich gehe in den Birkenwald
denn meine Pillen wirken bald,
(…)
Renzo Piano rieheni fényakváriumában,
Beyeler-gyűjtemény, sodródom anno, hal a halak közt,
próbálom megvetni a lábom az örvénylő tömegben,
a mérges és kíváncsi mobilerdő alatt, próbálok
megállni a Benzinkút (Gas) előtt szemtől szemben,
zajos, elszánt tülekvés a hopperi magányért,
ó, precoronális idők
(…)
kortyonként írom meg, ha megírom, kolostorszárny,
a tetőszékben harang lóbál, egy lassú szoftver
nyikorgó felemáskorlátja alatt lakom,
gerendák elgondolkodó szeméremréseiben esteledik,
futnak föl a gipszkarton falban az úristenig,
a hold szabadságtejdropsz
(…)
az áprilisvég habzik, mint csernobilkor,
virág- és paplanernyő, jajajaa, neeee, a lélek
röppen és suhan, mielőtt nyelv lesz,
mielőtt sarkos és nehézkes,
olykor ügyes nyiladékokkal a fényhez,
Zunge-ból Sprache, heilige Bimbam,
kolompol a hegyoldal, a tetőablak képernyőjén
négyszögű klorofilmmé, pixelkirakattá robban,
unter allen Gipfeln is Kuh,
Kolin-lakás, második három hónapom
(…)
az első három még a Zurlauben-lakásban,
fehér hajóhíd, kormányállás, dolgozóveranda az éjszakában,
mire elalszom, visszafehéredik a sötét,
led-rajzás, laptop, telefontöltő, hosszabbító, printer,
bár az ember mindig ugyanazt a hosszúverset írja,
hosszúprózát, végül mégis készületlenül
találja az, ami, jaaa neeee, jaaa neeee,
a locus minden fikciómba beszivárog,
nézésmunka, létezésmesterség,
a művészet végtére szárazpingvin
(…)
ha esik, ha fúj, ha bármilyen szilárd burkolású
vízszintes felületet lát, szakszerűen lelevélteleníti,
s újra elölről, avarosodásserkentő, Sisyphos
be nem vallaná, de legfőbb szenvedélyére talál,
merev derék, nagy sárga cső, csípőből félkörök,
sose fogy el, szép makacs hiábavalóság,
jaaa neeee, jaaa neeee, minden levél, szín és fonák
személyes ismerős, Komödie des Daseins,
egy kép végül mindig megrendezett
(…)

(Fotó: Valuska Gábor)