sheela na gig a bunkerbe költözik

                   sheela na gig nem zavartatja magát
                   derűsen ül a templom falán a lába széttárva a vulvája kéken világít
                   azért ül ott hogy mindenkit emlékeztessen
                   van testünk és nem félünk tőle
                   régen azt hitték a paráználkodás vagy a gonosz ellen véd
                   ezen sheela csak nevet van humora és még jobban kitárja
                   önmagát

                   amióta itthon vagyok az idő nyílt így ki
                   tinédzserkoromban írt naplók bontogatják lap-szárnyaikat és nagy halomban terülnek
                   szét a babaruhák a nappali padlóján
                   egész nap rajtuk keresztül lépkedek éveken gázolok keresztül és széthordom őket
                   pedig el sem mentem otthonról
                   a lakásba ellentmondást nem tűrően furakodik be a fehér ég
                   világos rezzenéstelen ablakkeretek mint kivont kardok
                   kimerevített állóképet vágnak a külvilágból állítólag az én érdekemben
                   engem védenek ha kinyitom őket és
                   széttárom magam ki- és beáramlik a levegőm
                   köldökön be gáton ki

                   mint egy legyező követem ki akarok nyílni
                   sheela na gig meséld el hogyan kell szeretni
                   a saját sebezhetőségem és a testi valóságom
                   ki vagy te sheela na gig
                   angyal emlékmű egy elvetélt gyerekről vagy maga a szülő nő
                   azért nevetsz-e mert jobb helyen vagy mint mi
                   vagy mert a tested a bunkered és ahelyett hogy belé zárnád magad
                   belakod

(A fotó forrása: theguardian.com)
(Bélyegkép: Bokor Krisztián)