Középiskolás koromban született meg bennem a bizonyosság, hogy író leszek. Ez a bizonyosság teljesen alaptalan volt. Írtam néhány novellát, de nem jókat. Akkoriban hallottam valahol, hogy a prózaírás olyan szakma, amit nem muszáj fiatalon elkezdeni, sőt, meg kell rá érni. Elhittem, és türelmesen vártam huszonegy évig.
Számítástechnikai programozóként érettségiztem, ebben a szakmában helyezkedtem el, dolgoztam, gyűjtöttem az élményeket, közben matematika–informatika szakon elvégeztem az egyetemet is. Egyszer-egyszer, úgy ötévente, nehéznek éreztem a várakozást, ilyenkor írtam egy új szöveget, vagy épp beiratkoztam a MÚOSZ újságíró képzésére.
Sokat köszönhetek az informatikai pályámnak. Gazdag élményanyagot adott, és olyan készségeket, amiket az írásban is tudok hasznosítani. Informatikai vezetők általában szakemberekből lesznek, velem is ezt történt, pályám végére programozóból egy tanácsadó cég szakmai igazgatója lettem. Minden lépcsőfok más képességeket kívánt, mint az előző. Megtanultam folyamatosan képezni magam, megtanultam nem megijedni attól, ha valami nem sikerül elsőre.
2017-re fogyott el a türelmem. Ekkor találtam rá a FISZ prózaműhelyére, aminek a mai napig rendszeres résztvevője vagyok. Azóta számos műhelyen, szemináriumon, írótáborban vettem részt, sok íróval és szerkesztővel találkoztam, akik tudnak és szeretnek tanítani. Kívülállóként, kapcsolatok nélkül érkezve az irodalmi mezőbe különösen hálás vagyok nekik ezért.
A negyvenedik életévem szerencsére nem válságot, hanem változást hozott, bár kívülről egészen hasonlónak tűnhet a kettő. 2019 májusában otthagytam a munkahelyem, hogy vezetőből újra pályakezdővé váljak, és néhány évig a tartalékaimból élve csak az írásra és az írás tanulására koncentrálhassak. Ebben az évben kezdtem el publikálni, első print megjelenésem a Műútban volt. Bánhidi Lillával és Balogh Andrea Rheával megalapítottuk a TeátRoom lakásszínházat, ahol összművészeti felolvasóesteket szervezünk.
Az írás folyamatának minden lépését izgalmasnak találom. Szeretek kutatni, új területeket felfedezni, és szeretek szerkeszteni is. Tanácsadóként nyolc éven át az volt a feladatom, hogy meglássam a hibákat és a lehetséges fejlesztési pontokat, azt gondolom, ez a gyakorlat hasznosul a szerkesztői munkámban is; a FÉLonline csapatában dolgozom prózaszerkesztőként. Elsődlegesen szerző vagyok, de szeretnék szerkesztőként is tanulni és fejlődni, folyamatosan keresem az új lehetőségeket.
Jelenleg az első kötetemen dolgozom, amelyben a Jelenkor májusi számában olvasható Duty free című novella is szerepelni fog. Minden megjelenés fontos, mindegyik öröm, de vannak különlegesek. A sárga címlapon szerepelni különleges. Első jelenkoros megjelenésem a pályaváltásom második évfordulójára érkezett. Nagyon szép ajándék.
