Idős, krónikus ballada

A karanténban, köszönöm, elvagyok.
Mint mások, kik az életüket élik.
Tiszta időben követem a napot,
Reggeltől estig, a naplementéig.
Onnan nehezebb, az ég elsötétit,
Tévéfény, nézem a halálhíreket,
Emberek, kik életüket nem élik,
Többségében idős, krónikus beteg.

Nem jön senki, vigyáznak rám, csomagot
Hoznának, ételt, mit szeretnél?, kérdik,
Még tudok mozogni!, és a megadott
Idősávomban az első közértig
Húzom kiskocsim, nem kérnek személyit,
A maszkban is látszik, 65 felett,
Bent az áruk szavatosságát nézik,
Többségében idős, krónikus beteg.

Eszem, iszom, alszom, hugyozok, szarok,
Rohadék tavasztól a rohadt télig,
Odakint, idebent, mindenütt a sok
Alien láthatatlanul tenyészik,
Rövid út a lélegeztetőgépig,
Kómában, élet-halál között lebeg
A test, a lélek, még nem ott és még itt,
Többségében idős, krónikus beteg.

AJÁNLÁS

A húsvét elmaradt, Krisztus nem halott,
És nem támadt fel, mert meg se született.
Isten neve: Aki nincsen, az vagyok.
Kihunyt fénybe dermedt örökmécsesek
Örök adventben várják a kisdedet.

Gondoljatok rájuk, kik helyettetek…
Többségében idős, krónikus beteg.

Fotó: Valuska Gábor, Litera