Závada Pál írásai a Jelenkor folyóiratban>

 

 

 

 

 

2

1

Hogy hősünk hátat fordít Nagyváradnak,

ott buzgólkodik máris Lucifer.

– Te mit keresel itt? Tán kértelek, hogy

vezess, vezess…?! – De lám, az ördög is

arra hibáz rá, mint legvonzóbb célra

és helyszínre, amelyre Ádám – nem

véletlenül?, találomra? – rábukkan.

– Ha van ma eszme, mely küzdést kíván

és diszharmóniát, mely új erőt szül

és új világot ád, egy ötvözet:

a nacionális szocializmus –

jelenti diadallal Lucifer.

– A szociál…? – Ha nemzeti, csak akkor!

– A náció…? – A náci isteni!

 

2

Így kérdez Ádám, s így felel az ördög.

– Na és az istenhit? – Hát az passzé! –

Egy villámlás – ez most az Úr – s mennydörgés:

– Lucifer, azt ne hidd, hogy nem hallom!

– Hát pont azért mondom! Tudom, hogy hallod!

A tükröt törd össze, ha sért a kép! –

Lévén bizonyos szint fölött, nem süllyed

bizonyos szint alá. Hallgat az Úr,

de kijelentő módban. Ha én főnök

volnék, kötényem is honnan volna.

Ezt dúdolja, bár mostanában inkább

a Márk-változat lett a kedvence.

Azt, hogy „Imádkozni hamarabb tudtam,

mint beszélni”, szokta idézni is.

 

3

Harminchétben, ábrándozva, másfélét

olvas Ádám. Lucifert kérdezi:

– A nemzeti szocializmus…? Berlin…?

A lélek ott magában nagy lehet?                

– Ki bátor, az velem jöhet. Emlékszel?

A tett halála az okoskodás.

Berlinben ily halálvágy nincs. Tettvágy van

és uralni- meg élniakarás. –

Akkor eldőlt. Nincs már mit fontolgatni,

nem kell senkire várni, s nincs mire.

És hátrahagyhat minden titkot, szégyent.

Mit elmulasztott, jön helyébe más.

– Lucifer, ebben a percben induljunk!

– Nyugtalan szellem! Semmi pihenés?

 

4

Az ördög ezzel rántja föl a porból

hősünket, s repíti a harmadik

birodalom fővárosába máris.

Úgy, mint a szél, vagy mint a gondolat.

E módszer, amely mesefilmbe illik,

áthidalja, hogy vasútvonalról,

menetrendekről-időkről essen szó.

Kimaradhat az összes állomás,

akárhány szemrevaló esne útba,

nincs útitárs (a poggyászkérdést is

nyugodtan zárójelbe lehet tenni).

Kering kettejükkel a gondolat

a berlini égben kicsit, majd lassan

a földre száll Ádámmal Lucifer.

 

5

Magunk is ráközelítünk Berlinre,

s nem fogsz tán, olvasóm, csodálkozni

angyalaink – Orsi, Lenke és Charlie –

kiválasztott megfigyelőhelyén:

A nagy porosz diadaloszlop csúcsán,

az isteni győztes, Gold Elzike 

aranyszárnyára csücsülve vizsgálják,

milyen Berlin fölött az ég. S a föld

Ádám szerencsés landolása közben,

első tétova léptei alatt.

Míg átsétál a parkon, s pompás autók,

ormótlan szekrényű teherkocsik

meg oldalkocsis motorkerékpárok

közt járdára kell menekülnie…

 

6

Hősöm illően hosszú pillantást vet

a porig mégsem égett Reichstagra,

s a Brandenburgi kapu felé indul.

Dombormű-képregényeket olvas,

Heraklész tetteit folytatásokban,

s Unter den Linden keletre tekint.

De mint a moziban lesi, hová tűnt

egy árnyas sétány, két dús hársfasor…

Helyette hófehér sztélé-erdő négy

oszlop-alakzatban a járdákon

s a zsenge faiskola-csemeték közt.

Ünnep van feszt, melynek hódol a dísz,

s mindegyik sztéléoszlop csúcsán egy smukk: 

horogkereszt vagy birodalmi sas. 

 

7

Elképzeli, milyen lehet a hársak

alatt sétálni, s eljut Nagy Frigyes

(der Alte Fritz) király, hadvezér, költő

s fuvolaművész lovasszobrához.

A monumentalitás megigéző.

Ádám a Vilmos császár-emlékmű

láttán ájuldozik. Lovak, fetrengő

oroszlánok, félpucér római

centuriók és harcikocsihajtók.

Narancssárga Merci a Schloss előtt.

A nyeregben, a csúcson a császár ül.

Lova kantárját lenge tunikás,

kemény mellbimbójú, sudár nemtője

fogja marokra, vállán pálmaág.

 

8

Hősünk az Alexanderplatzon lassan

engedi át magán a lüktetést.

Fehérruhás, kesztyűs rendőr vezényli

a roppant hangyabolyt. A magasban

átrobog egy vonat, mögötte karcsú,

hegyes ceruza formájú torony.

Banánárus-ekhósszekér „Együnk több

gyümölcsöt!” buzdító felirattal.

Ádám később nyilvános távbeszélőn

fölhív egy ismerőst, s ő estére

a Weisz-féle magyar csárdába hívja.

Olcsó szállást, jótanácsot s néhány

segítőkész barátot ajánl máris.

De sajnos még csupán magyarokat.

 

9

A Collegium Hungaricumnál nincs

is tán jobban fekvő intézet, hisz

a Herz-kastély kertjén keresztül látni

a múzeumokat – kitűnő hely.

Ádám haverkodik a könyvtárossal,

új bölcselőket olvas németül,

ismerkedik, de igyekszik kerülni

a véndiákok csetepatéit.

Egyiknek Turul-bajtársak fizetnek

ösztöndíjat, másiknak meg zsidók.

Emlegetnek adománygyűjtő bálat,

hol csont is törött, sérült koponya,

hasfalakon siklottak át a pengék,

de mára békét forszíroznak csak.

 

(Fotó: Valuska Gábor)