Pilinszky János írásai a Jelenkor folyóiratban>

 

 

 

 

 

 

Rubin Szilárdnak

[Képeslap: Szigliget, Írók Alkotóháza;
Postabélyegző: Szigliget, 1958. december 4.]

Drága Szilárd! – Elröppent az idő. Közben főként anyuka tovább betegeskedett. Most már rövidesen otthon leszek. A kötetet – bár távolról se úgy, ahogy terveztem – lezártam.¹ Nagyon hiányzol, a visz.látig sokszor ölel:

Jancsi

Kézirat; magántulajdon. Fénymásolatban: PIM V. 5342/8/mell. (Rubin Szilárd Igénytelenségünk emlékei című, Pilinszky négy hozzá írt levelét idéző rövid írásának mellékleteként.)
Címzés: „Rubin Szilárd / Budapest XII. / Szilágyi E. fasor 26.”
Rubin Szilárd (1927–2010): író. 1956 októberében ismerkedtek meg az Írószövetség által szervezett bécsi hajókiránduláson; Római Egyes (Magvető, Budapest, 1985) című kisregényének Martinszky László nevű szereplőjét Pilinszkyről mintázta.
¹ A Harmadnapon (Szépirodalmi, Budapest, 1959) című kötetére utal, melyben az utolsó vers, a Novemberi elízium végén ez áll: „Szigliget, 1958. november”.

 

Kovalovszky Mártának és Kovács Péternek

[Képeslap: La cathédrale de Chartres;
Postabélyegző: Párizs, 1963. július 2.]

Drága Márta, édes Péter,

Zsúfoltak a napjaim, s néha a betegség szélén lebegek. A felolvasásunk szépen sikerült; Emmanuel gyönyörűen mondta az Apokrifot.¹

Különben: megkapta a francia akadémia irodalmi nagydíját, s nem enged haza-utazni a hó végéig. 6-ától nála lakom, s közösen lefordítjuk az oratóriumot.²

– Nem feledkeztem meg az ösztöndíjadról, de ezt otthon, avagy az Instituttől kell kérni. Majd meglátjuk.

Legyetek jók, és ne felejtsetek el egészen.

Mindkettőtöket sokszor ölel:

Jancsitok

Chartres, 1963. jún. 30.

Kézirat; MTA KIK Kt. (katalogizálás alatt)
Címzés: „Kovács [keresztnevet eltakarja a portóbélyeg] / HONGRIE / Székesfehérvár / István-király / múzeum”
Kovács Péter (1939) a költő unokaöccse, felesége Kovalovszky Márta (1939), mindketten művészettörténészek.
Pilinszky 1963. június 10. és július 25. között Gara László (1904–1966) műfordító, szerkesztő és Jean Rousselot (1913–2004) költő, a francia írószövetség elnökének hivatalos meghívására járt először Párizsban.
¹ A Théâtre du Kaléidoscope-ban június 28-án rendezett magyar költői esten olvasta fel Pierre Emmanuel (1916–1984) költő, első franciaországi útjai során legfőbb támogatója és több alkalommal is szállásadója az Apokrif című versét franciául, ő pedig magyarul. Vö. Saint-Germain-des-Prés és a – Kaleidoszkóp. Új Ember, 1963. július 14., 3.
² A KZ-oratórium Pierre Emmanuel fordításában: Paradis obscur. Oratorio des camps de concentration. Les Lettres Nouvelles, 1964. szeptember–október, 182–193.

 

Csorba Győzőnek

[Postabélyegző: Krakkó, 1965. február ?.]

Kedves Győző!

Egy Juhász László nevű elkeseredett fiatalember hozta el nekem ezt a verset. Sok vers közül választottam ki, s úgy érzem – biztatásul – megérdemelné a közlést. Arra kérnélek, ha Te is elfogadhatónak találod, értesíts szerkesztőségemben (Bp. V. Kossuth L.-u. 1. I – Új Ember szerk. P. J.).¹

Különben, amint látod, Lengyelországban, Krakkóban vagyok.² A város gyönyörű, de az út kissé elfárasztott már. Bocsásd meg hát idétlen levelemet.

Őszinte híved, barátod:

János

Kézirat; PIM (katalogizálás alatt)
Címzés: „Jelenkor szerkesztősége / (Csorba Győző író) / Pécs / Széchenyi-tér // WĘNGRY // F: Pilinszky János, Krakow, Dom Turysty / Polska”
Csorba Győző (1916–1995): költő, műfordító, 1961 és 1965 között a Jelenkor szerkesztőségének tagja, 1975-től haláláig a folyóirat főmunkatársa.
¹ Pilinszky 1957 őszétől egészen a haláláig a katolikus hetilap belső munkatársa volt.
² 1965. február 18. és március 5. között járt Lengyelországban (Varsó, Krakkó, Auschwitz, Częstochowa, Katowice); útjáról több cikket írt, lásd például: Új Ember, Krakkó. 1965. március 21., 2.

 

Kovács Péternek és Kovalovszky Mártának

[Balatonszemes, 1978.] Szept. 10.

Édeseim!

Nagyon jól vagyunk itt Szemesen.¹ Csönd van és szép az idő. Úgy tűnik mindkettőnknek, mintha öröktől együtt lettünk volna. Jó lenne, ha meglátogatnátok! Innen az utolsó percben utazunk csak el, de jó lenne, ha legkésőbb 19-ig meglátogatnátok! Sajnos itt nem lehet aludnotok, de rengeteg a vonat, s így visszafelé is kényelmesen utazhattok.

Nagy szeretettel:

Jancsitok

Kézirat, boríték nélkül; MTA KIK Kt. (katalogizálás alatt)
¹ Balatonszemesen Ingrid Ficheux (1957) francia gitárművésszel töltött néhány hetet, akivel 1978 áprilisában ismerkedett meg Párizsban; 1980. június 22-én egyházi esküvőt kötöttek Budapesten.

 

Rubin Szilárdnak

[Postabélyegző: Balatonszemes, 1978. szeptember 13.?]

Drága Szilárd!

Most már tudom, hogy 20-ikán este 8 körül érkezünk, s egyenesen Hozzád megyünk. Ingrid 22-ikén reggel utazik tovább Párizsba. De szeretném, s kérlek, hogy ezt ne mondd meg Márinak.¹ Neki azt mondom majd, hogy Ingrid egyenesen Szemesről utazott tovább haza, Párizsba.

Itt csodálatos nyugalomban és szeretetben telnek napjaink. Együttlétünk mélységesen természetes. A többit szóban!

Ölel:

Jancsi

P.S. Írj néhány sort, ha megkaptad levelemet! – Köszönöm!

Kézirat; magántulajdon. Fénymásolatban: PIM V. 5342/8/mell.
Címzés: „Rubin Szilárd / Budapest XII. / Szilágyi E. fasor 40 / 1125 // Pilinszky – Mialkovszky / Balatonszemes / Ady-E.-u. 13. / 8636 // Expressz”
¹ Baitz Mária (1894–1982): Pilinszky anyai nagynénje és keresztanyja.

 

Baitz Máriának

[Velem,] 1979. III. 6.

Édeseim! – Csodálatos itt a csönd és a nyugalom. A Ti és Ingrid sorsa aggaszt egyedül: az öregség és a fiatalság kínja-keserve. Én valamiféle „haladék” állapotában élek: nem számítok. Ezt nagyon érzem, s személy szerint nincs is mire panaszkodnom. Imádkozom értetek, s ha lehet, ti is imádkozzatok. Ne ezért vagy azért. Az ember céljai és kérései mindig ostobák, megnevezett vágyai pedig szükségszerűen tévesek. Mit akar egy fa, egy kő, egy domb? Az írásban is ez a legjobb: akaratunkhoz alig hasonlít; inkább egy fához vagy egy kőhöz. Egyszerűen van.

Elemér¹ a hétvégén jelentkezik. Add át neki, Márikám, a postámat. Ha nem jelentkezne, postázd expressz (nagy borítékban) szükségszerű leveleimet. Itt csönd van, s az ember mindent jobban megbecsül, akár egy remete.

Írjatok! Írjál!

Nagyon-nagy szeretettel:

Jancsitok

Kézirat; MTA KIK Kt. (katalogizálás alatt)
Címzés: „Baitz Mária / Budapest / Hajós-u. 1. / 1065 // Pilinszky C/o Törőcsik / Velem / Rákóczi-út 48. / 9726 // Expressz”
Pilinszky a hetvenes évek második felében gyakran vendégeskedett közeli barátai, Törőcsik Mari (1935) színésznő és férje, Maár Gyula (1934–2013) filmrendező velemi házában (majd szobát is bérelt a szomszédságukban).
¹ Vattay Elemér (1931–2012): fotográfus, Pilinszky barátja; több fényképet készített a költőről.

 

Radnóti Miklósnénak

[Velem,] 1979. márc. 29.

Kedves Szeretett Radnóti Miklósné!

Két feledhetetlenül közvetlen, és minden tapintatában kíméletesen direkt beszélgetésünk bátorít fel harmadik levelem¹ megírására. Terveim nem sikerültek, de nem is értek véget. Karthauzi módjára érzem, de érzem a másik fél korából adódó minden zavarát. Tavasszal semmiképp nem utazom. Vidéken élek, s lehet, hogy egy fából vaskarika regényen dolgozom.² Vertikális regénynek szánom. Látszatra „dickensi”, valójában pokoljárás.

Aczél Györgynek³ még nem írtam; oly nehéz világosan írnom arról, amit még én is csak „tükör által” látok.

Kérem, őrizzen meg szeretetében, szerető szívvel:

Pilinszky János

P.S. Ideggyógyászati kezelésem után szeretnék minél tovább vidéken maradni.

Kézirat; MTA KIK Kt. Ms 2676/163
Címzés: „Radnóti Miklósné / (Tel: 315-682) / Budapest / Pozsonyi-út 1. / 1137 // Pilinszky János / C/o Törőcsik Mari / VELEM / Rákóczi-út 48. / 9726 // Expressz”
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni (1912–2014): tanár; Pilinszky Szigligeten ismerkedett meg vele.
¹ Korábbi két levelét nem ismerjük.
² Tervezett regényéből csak néhány fejezet készült el: Hármasoltár. Kortárs, 1977. december, 1875–1883.; Simon Áron [Szabadesés]. Élet és Irodalom, 1980. március 22., 14–15.; Három etűd a bűnről. Élet és Irodalom, 1980. május 31., 14–15.; 1980. június 7., 14.
³ Aczél György (1917–1991): politikus, a Kádár-korszak kultúrpolitikájának irányítója.