Firkákra firka
(bertóknyolcvanöt)

a hüvelykujjam holdjai
fölött a koporsóra látok
kapaszkodom az ingatag papírba
hogy végig tudjam mondani

cementeszsák a sírbeszéd
nincs rajt fogás
fölügyeskedni a vállra

vakotás ravatali ég
a kecses villanyautó csendje
mintha egy üres film ketyegne
egy hajnyírógép mobiltelefonban

temetői virágosnál
a pénztárgépben elakadt rolni
nyugta lesz, uram?
örök lesz, asszonyom

nagy teher a halállal bohóckodni
tudod kivel büfizkedj mondja a lét

minden költőben lakik egy számtantanár
oszt és szoroz hozzá még némi hatvány
mélyebben izmusnál divatnál
valahol Panyigában

a soksorok a tizennégysorok
a nyolcak és a négysorok
a háromkák a kétsorok
és egyszercsak az egyse
a képernyőn a jel tovasimul
a nyelv zsinórzatát egyenesre rántja
a szív az agy

e végtelenül végelesz világon
nyolcvanöt vagy és immár nem vagy
karistolok csak ezen a hiányon
verselőző firkálatok
korcsolyatébláb mikuláskor

a törekké lett szalmaszál
a szalmaszállá lett törek
együtt forog utolsó lábnyom

(Fotó: Valuska Gábor)