Én is egy ideig, ahogyan mások, gondolom, a fióknak írtam verseket, amikor is egy sárvári tábor után vettem a felfuvalkodott bátorságot és elküldtem a szövegeimet, de csakis a legnagyobbaknak (Jelenkor, Mozgó Világ, Holmi, ÉS stb.). Többek között a Jelenkorba sem kerültek be a verseim, ahogyan két évig még sehová, végül úgy hozta a szerencse, hogy a Holmiban debütáltam 2012-ben. A publikálással azóta ambivalens viszonyt ápolok, intim és közéleti dolog ez, rábízni a munkát bizonyos szerkesztői kezekre, elindítani a „személyest” az olvasó felé: mindig fordulópontszerű.

Sokáig éreztem – ez tanult érzés, azt hiszem –, hogy a szövegeknek valamiféle rangot ad, ha régóta futó, nyomtatott folyóiratban jelennek meg, ezért egy időben mindenekelőtt arra törekedtem, hogy elsősorban olyan folyóiratokban jelenhessenek meg a verseim, mint a Jelenkor.

Alkotói szemmel azonban egy ideje már nem a folyóirat vélt vagy valós rangja motivál, nem a megjelenés közege, hanem a szerkesztőség, a szerkesztő személye: mit művel a szöveggel, és amit művel, azt hasznosnak látom-e. Bízhatok-e a véleményében, ha valamin változtat, és bízhatok-e, ha nem. Jobbnak, kifejezőbbnek, érthetőbbnek látom-e a verset, miután „kijavította”, vagy egyszerűen csak másnak.

Ismerek olyan szerzőt, aki nem igazán publikál, amióta sűrűn jelennek meg könyvei – ízlésről nem lehet vitatkozni, mondja, és hogy miért igazítaná a szövegét akárki ízléséhez, aki verseket szerkeszt, igazítja ő eleget amúgy is. Én abban szeretnék hinni, hogy a versszerkesztés hasonlatos a belsőépítészethez: egy házat bárki be tud rendezni, de aki sok-sok házat rendez be, az többet lát, kevesebbet hibázik.

Első kötetem a Jelenkor Kiadónál jelent meg 2016-ban, Csordás Gábor szerkesztésében, és ez csak egy szál a rengeteg baráti, színházi és egyéb művészeti szál közül, amelyek Pécshez kötnek. Örülök, hogy a Jelenkor folyóirat szerkesztőségével megtaláltuk azt a közös hangot, ami ehhez a publikációhoz vezetett. Jó érzés megjelenni a Jelenkorban, és részese lenni valaminek, ami számomra egyszerre „régi” és „friss”!