Kézdivásárhelyen születtem 1977-ben, jelenleg Csernátonban élek, a feleségem, dr. Dimény-Haszmann Orsolya muzeológus, van három gyerekünk, Örs (13), Előd (11) és Lili (7). Eddig két verseskötetem jelent meg, az Apatológia (Sétatér Kiadó, Kolozsvár, 2014) és a Levelek a szomszéd szobába (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár – Budapest, 2016). Az írás mindig is az életem része volt, mindig azt nyújtotta számomra, amire épp szükségem volt; amikor újságíróként dolgoztam, akkor nyilván nem az alkotáson volt a hangsúly, hanem a megélhetésen.

Régóta közlök verseket mind a hazai, mind az anyaországi folyóiratokban, és mindig igyekeztem bővíteni azon folyóiratok listáját, amelyekben megjelenhettek, mert ez egyfajta minőségi ellenőrzést jelent a számomra. Mármint az, hogy egy olyan lapban is közölték a versemet, ahol kevésbé ismerik a nevem, ahol nem számítok régi szerzőnek, „barátnak”. Ugyanakkor mindig a fülemben cseng a szerkesztőm, Gáll Attila tanácsa, hogy jót tesz egy kötetnek az, ha a beválogatott versek 70–80 százaléka már előzőleg megjelent nyomtatásban valamelyik folyóiratban, illetve ha több irodalmi lap szerkesztőjének is tetszik egy vers, akkor lehet benne valami.

A Jelenkor azon folyóiratok közé tartozik, amelyet nemcsak online, de nyomtatott példányban is olvasgatni szoktam, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum könyvtárában több évfolyam is megtalálható, így külön öröm és megtiszteltetés számomra, hogy én is bekerülhettem szerzői körébe. Az örömöm kettős, hiszen Péccsel, mondhatni, szorosabb a viszonyom, mint a többi magyarországi várossal, köszönhetően a pécsi Határon Túli Magyarságért Alapítványnak és a Míves Mag Műhelynek, akikhez a múzeumunk révén immár nemcsak szakmai, de baráti szálakkal kapcsolódunk. Az ő meghívásukra mutattuk be 2017-ben a Pannon Magyar Házban a Levelek a szomszéd szobába című verseskötetemet, és a beszélgetőtársam történetesen Ágoston Zoltán kritikus, a Jelenkor főszerkesztője volt. Egy másik ilyen kapcsolódási szál Kiss Tibor Noé pécsi íróval való újdonsült barátságunk, akit egyik sepsiszentgyörgyi bemutatója során ismertünk meg, és megtisztelt azzal, hogy otthonunkban is meglátogatott, sőt pécsi látogatásaink során kihagyhatatlanná váltak a közös kávézások. Nem mellesleg ő a Jelenkor tördelőszerkesztője, remélem, egy picit ő is büszke lesz a közlésemre.