2darvasi

Madárhegy
 

Dráma egy felvonásban

 

Szereplők:

Gonzó

Gonzó lánya

Gonzó felesége

Mr. Külföld Elvtárs

Mr. Külföld Elvtárs felesége

Postás

Alak

 

 

1. jelenet

 

Történik egy szemétdomb környezetében, ma.

 

LÁNY      Az anyám már sírt, amikor apámmal cihelődni kezdtünk. Apám húzta a lábát. A keze is, a kezével is történt valami, de nem otthon. Anyám elém állt. Akkorák voltak a könnyei, mint a szőlőszemek. Hát… ide jöttünk. Apám munkahelye. Otthonról jöttünk ide. Én csak mesékből ismerem ezt itt. Otthon sokat meséltek arról a szüleim, hogy milyen itt… a világ. Eddig otthon éltem, most már itt fogok. Otthon vigyáztak rám. Ez itt Gonzó munkahelye. Itt ki vigyáz rám. Az úton olyan hideg csattogott… le akarta harapni az orrom. Otthon nem olyan szép, mint itt. Apám azt mondta… azért jöttünk ide, vagyis Gonzó munkahelyére… hogy mert nekem ez már jár, nem tehetek úgy, mint egy kisgyerek. Sziszegett, fájt a karja. Tervei vannak. Az apám feje hangyaboly, nyüzsögtek benne a tervek. Anyám letérdelt apám elé, mielőtt kiléptünk volta az udvarunkról, ahol fölnőttem. Ölelte a lábát. Madár bámult, amikor megérkeztünk, tollas párna, ott ült. (mutatja) Mozdulatlan volt. Bagoly volt? Az apám azt mondta, végül mindenki olyanná válik, mint ahol él. A körülmények hatalma. Olyanná válsz, mint a viszonyok. Lehet kapálózni. Ahhoz fogunk hasonlítani, ahol élünk. Olyanok leszünk, mint a… milyenek leszünk. Eddig olyan voltam, mint aki otthon volt. Most már nem… nem vagyok otthon. Anyám sírt, amikor eljöttünk, vékony lett az arca, habzott a szája. Gonzó felesége. Az apámat Gonzónak hívják.

 

Kiabál.

LÁNY      Apa! Apa! Gonzó!

 

Madárhangok. Megjelenik Apa és Anya, Gonzó és Gonzó felesége. Mint egy látomás.

APA        Lányunkat az élet hullámaira bízzuk.

ANYA     Nem.

APA        Édes kis gyermekünk bekerül a fogaskerekek közé.

ANYA     Miért kerülne. Tanítom varrni. Öltözködni. Útmutató könyvekkel látom el, szeretetünkről biztosítom.

APA        Gyermekem idáig a föltétlen szeretet, figyelem és odaadás jegyében élt. Olyan volt, mint a szél. Olyan volt, mint egy évszak, jött, elmaradt, nevetett, sírt. Lányom… na… mondjad már…

ANYA     Szabad volt.

APA        Lányom olyan szabad volt… na… mondjad már.

ANYA      Lányunk, Gonzó. Lányunk olyan szabad volt, mint aki helyettünk álmodik. Mint aki helyettünk él. Mennyire gyűlöllek, Gonzó. Ha tudnék nélküled élni, már rég elvágtam volna a nyakadat. Mint egy csirkének.

APA        Édes kislányom, gyönge, fehér húsom.

ANYA     És kifejezetten unalmasnak tartom a mesterkedéseidet. Mondjuk, azért fölidegesít.

APA        Nem, nem, semmi mesterkedés nincsen, nem is volt. Nem is lesz. Kényszerítő elemek voltak. Némi lelki túlköltekezés. Fogadni nem kellett volna, elismerem. Szét is verték a pofámat néhányszor.

ANYA     Pont rá nem kellett volna fogadni.

APA        Seggbe akartak lőni. Többször.

ANYA     Tétet csinálni őbelőle?! Mégis, hogy gondoltad?!

APA        Miért, kiből lehetett volna még, normális, rendes, komolyan vehető, egyúttal izgalmat okozó, szenvedély!, tét?

 

Anya beletúr a hajába, egy-két mozdulat.

APA        Mi?! Hogy te?!

ANYA     Igen, én. Fogadtak volna rám is…

APA        Kicsoda?

ANYA     Hát te, Gonzó. Fogadtál volna Gonzó feleségére, nem? Érdemei. Értékei! Hasznos tulajdonságai. Lábam?

APA        Jaj, te, Gonzó felesége.

ANYA     kiabál Kislányom! Kislányom! Drága kislányom! Ne menj el… Menj csak te… te… te hálátlan teremtés.

 

Csönd. Madarak. Szél. Apa, Anya el.

LÁNY      Akár egy varázsdomb. Mennyi szín, forma, illatok. Már az első éjszaka különleges hangok kavarogtak a ház körül! Apám fölült a sötétben, és azt dünnyögte, az ember is szemét. Szemetelésből lettünk, kislányom. A teremtés szemetelés, az ember a legszebb szemét, azt mondta az apám. Hulladékok vagyunk. Finoman szólva. Azt kérdeztem, és a szemét szép? Anyámra gondoltam, az a rettegés, hogy idejövök… széppé tette. Csúnya az anyám. Szorította a kezem, szép volt. Nem kellene idejönni, kiabálta. Terveim vannak, mondta apám.

 

Madárhangok.

Apa! Apa! Gonzó! Apám azt mondta, itt meglesz mindenem. Anyám azt mondta… mást mondott, mint amit apám. Ugyanarról beszéltek. Mást mondtak. Nem mondta anyám, hogy apám hazudik, de… hát hazudik, nem?

 

Nézi a szeméthegyet.

Édesanyámat úgy szólítják, hogy hé, Gonzó felesége. Hallottad, Gon-zó felesége, hogy Gonzó már megint miben mesterkedik. Írnom kell anyámnak. útmutató füzetecskét vesz elő Be kell számolnom arról, hogy szerencsésen megérkeztünk. Szerencsésen. És ha bajoktól sújtva érkeztünk volna meg? Írnom kell anyámnak, ne aggódjon, minden a legnagyobb rendben. És ha ő azt szerette volna, hogy ne érkezzünk meg? Neki az lenne a szerencse, ami apámnak balszerencse?! Ha írok anyámnak, még jobban fog aggódni? (hirtelen leesik fentről egy madártoll) Toll van, tessék. Meg papír is kell, hopp, ez az. keresgél a szemétben Boríték. Meg fogom írni Gonzó feleségének, aki az anyám, hogy jól vagyok, ne nehezteljen, hogy nem tudtam szépen elbúcsúzni. (ír a könyvből) Kedvesem, édesanyám. Gazdag, termékeny, izgalmas helyen vagyok. Foglalkozásom – fölnéz, lapoz a füzetben: mi a foglalkozásom? – igenis jövedelmezőnek tekinthető. Feladatom kifejezetten felelősségteljes. Máris sok dicséretet kaptam. Itt bíznak bennem.

 

Megjelenik Mr. Külföld Elvtárs és a felesége, nézik a Lányt, majd el.

Sok a madár. Mindenfélék. Ebben a festői környezetben kölcsönös engedmények révén fogunk boldogulni Gonzóval, akinek tervei vannak, majd hamarosan visszamegyek, és gondoskodni fogok magáról. Ked-ves édesanyám, szeretem. Van-e valami kívánsága, szeretem. Ne sírjon, ne sikongasson, szeretem. (magának) Nem kellene háromszor leírni, hogy szeretlek. Miért nem írom azt, amit gondolok. Mit gondolok. Azt gondolom… ha magára gondolok, édesanyám, félek. Nem akarok félni. Ha nem gondolok magára, nem félek. Kérem, csukja be a száját. Hadd pihenjenek a madarak… Anyám. elemelkedik a keze, nem írja Félek.

 

 

2. jelenet

 

Hangok. Jön a Postás, kiabálás. A szeméthegyből kidugja a fejét egy fej. A kislány leguggol, mintha rejtené magát. Kiabálás. Gonzó! Gonzó!

Hatalmas szekeret húzva bevonszolódik egy ember. Egyenruhás. Postás.

Rengeteg levél.

POSTÁS Isten dicsőségére! észreveszi a Lányt Bizonyára kitaláltad, hogy a gyilkos hajlamú körzeti megbízott vagyok. Az állatorvos, a féldisznót meg-gyógyítom a másik feléért. Jaj, dehogyis, a templomszolga vagyok, misebor literje egy pénz. Vicceltem, nyitott sliccel spricceltem. Nekem olyan a humorom… hm, mintha nem értékelnéd. Nincs humorérzéked? Na jó, a postás vagyok, ha tudni akarod. A kurír. A szerencse fia, érted? (mutatja) Az egyenruhás. Engem várnak, mint a megváltást! utánoz Édes kurírkám, drága kispostásom, hoztál-e jó hírt, üzenetet, egy… egy mézes suttogást ide az éhes ölembe. Szép szavakat, amiktől föláll a…. bizony! Küldtek-e ragyogó paradicsommadarakat nekem egy aggódó szájból?

LÁNY      Van… üzenet. Én…

POSTÁS Kedvesem, nem illene, ha már az az őrült szerencse ért, hogy elém terelt téged a sors, bemutatkoznod? Név. Titkos szándékok, mit tervezel ellopni. Parázna gondolatok. Nekem az idegenek kalkulációit jelenteni kell.

LÁNY      Kinek?

POSTÁS Fűnek, fának. Gonzónak. De leginkább Miszter Külföld Elvtársnak! Minden idegen bejelentésköteles!

LÁNY      Nem vagyok idegen. Gonzó lánya vagyok.

POSTÁS Mert így néz ki Gonzó lánya?!

LÁNY      Hát így.

POSTÁS De miért?

LÁNY      Mit miért?

POSTÁS Miért nézel ki így?

LÁNY      Szépnek talál?

POSTÁS Különben hallottam már felőled, csiripelnek, tudod. Suttog ezt-azt a szél. Sétálgatok a határban, az utcakövön, húzom ezt a szart, böffen egyet. Rólad.

LÁNY      Csak egy napja vagyok itt.

POSTÁS Énekelnek rólad a madarak, mintha… lennél valaki.

LÁNY      És miket beszélnek?

POSTÁS Nő… hogy elég fontos vagy…

LÁNY      Én?

POSTÁS Fontosabb, mint gondolnád.

LÁNY      Talán meg kellene kérdezni Gonzót.

POSTÁS Nő… Egy-nap-ja-van-itt. Megjön, kérdez, dirigál. Én kérdezzem meg? Hát neked nincsen vér a pucádba’, hogy odaállj apád elé, aki állítólag Gonzó, hogy megkérdezd, miért vagyok ilyen fontos.

LÁNY      Apám vérzik… Írtam az anyámnak.

POSTÁS Hóóó, a mismásolás. Mondanak mindent, írnak mindent, üzennek mindent…

LÁNY      Azt üzentem az anyámnak… hogy…

POSTÁS Na, de ki vállalja ennek a felelősségét! Hogy üzenni, sírni, ríni, kiabálni a süket világba mit jelent, he.

LÁNY      Azt mondta, jelent rólam az apámnak?

POSTÁS Gonzót mondtam. Apádnak jelentettem ezt meg azt. Mostanában… már nem annyira.

LÁNY      Jelentse apámnak, hogy látott levelet írni.

POSTÁS Miért, írtál?

LÁNY      Mondtam már, anyának.

POSTÁS Mert ki a te anyád?

LÁNY      Gonzó felesége. Olyat jelent, amiből nem lehet baj.

POSTÁS Mindenből lehet baj. (maga mögé, a papírokkal megrakott kocsira) Ezek, ha nem vetted volna észre, levelek. Úgynevezett üzenetek. Sóhaj. Kívánság. Átok. Ima, kérelem, beadvány, fogalmazvány, névtelen feljelentés. Itt kavarog az egész világ.

LÁNY      Ezek mind föl vannak adva?

POSTÁS Egy igazi kincs. Nem is olyan régi üzenet. Hány éves is vagy?

LÁNY      Tizennégy.

 

Körbejárja, szaglássza

POSTÁS Száz. Legalább százéves vagy te. Ezek kétszáz éves illatok. Háromszáz éves párák, kigőzölések. Tizennégy éve írták ezt is. Érdekel? Érde-keljen! Kiváló ember írta, úgy hívják, hogy Gonzó. „Mélyen tisztelt, nagyságos Miszter Külföld Elvtárs. Boldogan tudatom Önnel és kedves feleségével, hogy évek óta kínzó vágyam a mai napon beteljesült! A tegnapi napon várva várt gyermekem megszületett. Gyönyörű teremtmény, Gonzó lánya! Legjobb tudásom szerint fogom őt nevelni, majd pedig az élet dédelgető tenyerébe helyezni. Köszönöm Önnek, hogy ennek az örömteli eseménynek a következtében elfoglalhatom új munkahelyemet a Madárhegynek nevezett csodálatos helyen. Leányom arra tanítom… Postás fölnevet…, hogy az élet, nevet… az élet… ez a gyönyörű világ… röhög …és ha eljön az idő, akkor… a gyermekem, akit Gonzó lányának is neveznek, az Ön humanista törekvéseit fogja szolgálni, mégpedig úgy, hogy...”

LÁNY      Nem… nem kézbesítette? Ilyet nem szabad csinálni…

POSTÁS Cserebogár, te ijesztgetsz engem?

LÁNY      Egy család élete… múlik a dolgon talán.

POSTÁS Ki mondta, hogy minden üzenetnek a címzetthez kell érni?! Néha jobb, ha nem ér oda. Ha a tag nem tudja meg. Úgyse megy vele semmire. Elmegy a kedve. Fölzaklatja. Azon is múlhat egy élet, hogy nem tudja meg.

LÁNY      De…

POSTÁS Ha megtudja, belehal. Nem gondolod, hogy életmentő vagyok?

LÁNY      De… azt nem mi döntjük el, hogy…

POSTÁS Én el tudom dönteni. Tudod, hány éve vagyok postás? Legalább ezer, kislány. Őrült felelősség. A turultól Hitchcockig enyém a világkalitka. Bazmeg, én már boroztam Arisztophanésszal!

LÁNY      Írtam én is egy levelet.

POSTÁS Várj, várj, várj… nem akarnád előbb átlátni, mibe keveredtél? Éppen csak kapiskálni a viszonyok rettenetes kicsinyességét? Nem, dehogy. Ide eszi a fene, már üzen is. Már ne haragudj, lehet, hogy Gonzó az apád, de mondd, te minek nézel engem? Legalább egy év. Öt. Tíz év alatt talán valamennyit átlátsz. Fölméred a felszínt, és akkor. De hogy már másnap expressz, ajánlott, őrült hírérték?! Miről, az isten megáldjon?! Aludtál te egyáltalán?

LÁNY      Szokatlan még a… fekhelyem.

POSTÁS Azt… azt csináltad?

LÁNY      Micsoda? Dehogy!

POSTÁS Na, most ezt elmondom neked. Ha új helyre költözöl, csináld csak meg gyorsan. Járd körbe a helyiségeket, és csináld meg gyorsan. Ahogy szoktad. Ha sikerül, oké. Ha nem, hát akkor…

LÁNY      Mert akkor mi van?

POSTÁS Szóval csináltad?

LÁNY      Csak gondolkodtam.

POSTÁS Egész éjszaka darálsz a diónyi agyacskáddal. Aztán kinek írtál?

LÁNY      Mondtam, anyámnak.

POSTÁS Hm. És mit akarsz attól a szegény, nyomorult, elhagyott nőszemélytől?

LÁNY      Sírt.

POSTÁS Csodálkozol?

LÁNY      Nem.

POSTÁS Mit akarsz tőle!

LÁNY      Azt írtam neki, hogy… szeretem.

POSTÁS Elviszem neki ezt, és lelő, mint egy kutyát.

LÁNY      Nincs neki fegyvere.

POSTÁS Fegyvere mindenkinek van.

LÁNY      Anyámnak honnan lenne, nekem sincs. Apámnak… sincsen. Gonzó-nak… talán.

POSTÁS Megáll az eszem. Még hogy neked nincsen?! Van, kislány. Olyan mordályod van, hogy szét tudnád durrantani a… a főpostát!

LÁNY      Nem, nem, nem. Nem a főposta, anyám… az anyámról van szó.

POSTÁS Hm. Azt akarod, hogy ő is szeressen. Hiányozzál neki. Aggódjon. Re-megjen érted. Végeredményben a halálba akarod kergetni. Elhagytad, nem? Miért nem az utazás előtt csipogtad neki, hogy szereted, még vele voltál. Akkor bezzeg hallgattál, mint az üres kút. Na, hadd nézem.

 

A levelet elviszi, elolvassa

POSTÁS  Mindig elolvasom, mit szoktak körmölni, amióta egy küldemény miatt agyon akartak verni. Lapáttal. Nem viszem el mindet, nehogy azt hidd.

LÁNY      Az anyám nem fogja bántani… Ő senkit se bánt.

POSTÁS Az anyád?!

LÁNY      Igen, ő.

POSTÁS  Hogy? Hogy Gonzó felesége senkinek se árt?!

LÁNY      Fűszálnak se…

POSTÁS Ó, ó, szóval nem láttad anyukát még kaszálni! Jajgat a rét, sss. Mindegy. levélre Hát kedvesem, ez nagyon nem tetszik. Tudod, miféle iromány ez?

LÁNY      Őszinte.

POSTÁS Eh! Különben néha elviszek olyan levelet is, ami nem tetszik.

LÁNY      Tennem kellene még valamit, hogy elvigye?

POSTÁS Hemzseg a hibáktól, te Mata Hari. Hogy írják azt, hogy hely?

LÁNY      Rosszul írtam?

POSTÁS Annyám?! Gongyaim?! Ki tanított téged írni?

LÁNY      Anyám.

POSTÁS Itt írod… sze-ret-lek. Miért vigyem el, ha nem tetszik. Egy indokot suttogj a savanyú kis száddal ide.

LÁNY      Szép… szép levél.

POSTÁS Ez?

LÁNY      Ez. Szép. Jobb lesz tőle.

POSTÁS Nahát, most megleptél, tudod? Phú…

LÁNY      Tegye meg, kérem szépen!

POSTÁS Én…. csak egy postás vagyok. Ilyen kicsike, annál fontosabb médium. Rajtam át jár és kel az idő, a szó, a szív hangja. Szép, hm. Szépen mondtam én is, mi? Meg az információ! Tudod te, mi az információ?

LÁNY      Amikor megtudunk ezt meg azt.

POSTÁS És ha nem tudunk meg semmit? Hoppá!

 

Idős ember vánszorog át a színen. Vérzik, fájdalmai vannak. Nem néz a Lányra, csak a Postásra.

LÁNY      Ap… apám. Maga az… A… Gon…

POSTÁS Pfú, milyen daliás fölvonulás! Így csak főméltóságok közlekednek, nem? fölismeri

LÁNY      Az… az apám.

POSTÁS Ne már. Ez volt Gonzó?

LÁNY      Az… Az apám.

POSTÁS Döntsük már el, az ég szerelmére. Gonzó vagy az apád!

LÁNY      Azt mondta, ismeri.

POSTÁS Kit?

LÁNY      Az apámat, akit Gonzónak hívnak. kiált Apám! Gonzó!

 

Csönd.

POSTÁS A gyalázatos írásképed, minden hibája ellenére ez továbbítható levél… lenne… Eldöntöttem. Kidobom.

LÁNY      De hát… az, az bűn!

POSTÁS Mit tudod te, mi az, hogy bűn. Inkább megkérdeznéd apádat.

LÁNY      Miért kérdezném meg apámat a bűnről?

POSTÁS Jó dolgod volt otthon?

LÁNY      Szeretetben éltem, azt hiszem.

POSTÁS Mond neked az valamit, hogy Miszter Külföld Elvtárs?

LÁNY      Igen…

POSTÁS Ide kellett jönnöd. Akartál?

LÁNY      Kíváncsi voltam. Milyen itt, ahol Gonzó…

POSTÁS Na, igen, apád, és milyen.

LÁNY      Érdekes.

POSTÁS Nincsen büdös? A szagok nem zavarnak? Az itteniek kutakodó tekintete? Nem zavar, hogy úgy néznek?

LÁNY      Hogy?

POSTÁS Úgy. mutatja Így. Tetszik, hogy így nézek? Mondd, hogy tetszik!

LÁNY      Tetszik.

POSTÁS És ha így?

LÁNY      Az… az is tetszik.

POSTÁS Nahát, megint mekkora sikerem van.

LÁNY      Mit tegyek, hogy elvigye a levelet?

POSTÁS Nem csábulsz el máris? Nem szédülsz? Nem borzongsz? Tudod, mi a szerelem? Ezt egy levélben olvastam. Megéhezni az Úr szemetére.

 

Lány kapkodva veszi a levegőt.

LÁNY      Inkább… éhes vagyok

POSTÁS A hasad… aha. Meleget érzel?

LÁNY      Hol?

POSTÁS Érzed. Szinte süt. Így tudok nézni. Olyan a tekintetem, mint egy háború. Ahogy nézek, az Waterloo! Don-kanyar! Kilenctizenegy!

LÁNY      Mit tegyek, hogy elvigye a levelet?

POSTÁS Na, jó, most mennem kell. Add ide.

LÁNY      Mégis elviszi?

POSTÁS megáll Nem kellett volna idejönnöd…

 

Nézi a szeméthegyet.

LÁNY      Akkor ez egy másik élet lesz. Milyen. Tényleg érdekes. Semmi… semmi nem olyan, amilyen. Nem az, ami. Biztosan jobban kell figyelnem, mint… eddig. Meg kell védenem magam. Képes vagyok rá?

[...]