Ó, rinocérosz

1.

Európét, a szidóni szüzet egy sáfrányillatú,
fehér rinocérosz rabolta el. A fehér bikával
a krétaiak királyuk afrikai származását akarták
feledtetni. És hogy szívükben sosem lakott béke.
Szidón elvégre háborús hely. Meséljen erről
Sigurd, a királyi lovag? Vagy a tüntető halászok,
akikbe 1975 februárjában belelőttek? Az idő
oda-vissza múlik. A mezőt dobok és sípok
hangja tölti meg, a szűz már kosárnyi virágot
szedett. Két eunuchja, Jean és Berenger beljebb
a fák alatt beszélget: – Ó, a türelem és a kultúra
fegyverei. – Vajon fegyver volna a gondolkodás is?
– Ahol állatok mítoszokat hordoznak, bármi
megtörténhet. Mert hát mi az állat? Járó por.
És mi az ember? Beszélő föld, semmi más.

2.

A rinocérosz emberi nyelven szól. Más nem is
hiányzott. – Ó, egy rinocérosz! – Ó, egy rinocérosz!
– Milyen robusztus! – Milyen félelmetes! – És milyen
ronda. – Mi lehet egy ilyennek a szívében?
Pedig a tekintete egészen emberi. Látta a kobaltszínű
Kongót és Rhodéziát, a gyarmatok koronáját.
Látta őket táncolni, gyémánttal a nyelvük alatt,
hogy úgy beszéljenek, mint az angolok.
De az angolok megeszik a gyémántot, nem adnak
belőle senkinek, és a csontot a kutyáknak vetik.
Nesztek, kutyák, rágódjatok! Aki nem hiszi,
kérdezze meg a Napot, a kövér tököt a kukoricás
árnyékában. Jóllakott az ördög gyomra.
Ó, szüzesség! A rinocérosz emberi nyelven szól.

3.

„Amíg Európa szép lassan megtanult ezt-azt,
a rinocérosz visszafelé trappolt az időben,
a dinoszauruszokra kezdett hasonlítani. Igaz,
hogy a kőkorszaki embernek alig voltak eszközei
a védekezésre vagy a támadásra, de összehasonlítva
a rombolással, amit a mai fegyverek végeznek,
elmondható, hogy a rinocérosz képtelen volt
alkalmazkodni az emberi technika fejlődéséhez.
Nézz rá, ahogy ott áll az afrikai puszták közepén.
Egy letűnt kor eleven fosszíliája, amely csak olyan
helyeken maradhatott fenn, amelyek, előnyükre vagy
hátrányukra, nem vesznek részt az általános fejlődésben.”

4.

Későre jár. Jó ízlésű állat az én koromban már
nem él. Emlékezem, és így nem tudok regényt írni.
Amint elkezdek regényt írni, megszűnök emlékezni.
Ez volna a cél. Nem minthogyha emlékeim
hirtelen elvesznének, csak megváltoznak. Munkám
másból sem áll, mint az élményeim következetes
elsorvasztásából, olyan művi formula érdekében,
amelyet a számítógép képernyőjén élményeim
megfelelőjének ítélhetek. Jegyezte föl a rinocérosz.

5.

A rinocérosz az emlékek hullámtörője.
Megtöri az idő és a valóság hullámzását.

[...]