Mándy Iván 1972-es levelei feleségének, dr. Simon Juditnak
Májusi lapszámunk ízelítőjeként Mándy Iván öt levelét, illetve a közreadó, Darvasi Ferenc előszavát ajánljuk.
Mándy Iván írásai a Jelenkor folyóiratban>
Mándy Iván (1918–1995) író 1966-ban ismerkedett meg dr. Simon Judit (1938) fül-orr-gégésszel. Az első találkozás helyszíne Kerékgyártó Jánosné Dániel Anna (1908–2003) író, műfordító, irodalomtörténész Vécsey utcai lakása volt, ahová Mándy mellett egyébként barátai, Kálnoky László (1912–1985) költő, műfordító, Rába György (1924–2011) költő, író, műfordító, irodalomtörténész és Vidor Miklós (1923–2003) író, költő, műfordító is jártak. A következő évben, 1967-ben, mégpedig június 24-én (Iván-napon) össze is házasodott Mándy és dr. Simon Judit. (Nem szándékosan választották a június 24-ét, csak éppen arra a napra kaptak időpontot.) Az író 48, felesége 28 éves volt ekkor. A házaspár egészen 1984-ig a józsefvárosi Teleki tér sarkán álló Mező Imre úti házban élt, ekkor költöztek el a lipótvárosi Aulich utcába. Mándy többször is beleszőtte prózájába felesége alakját, ezek közül a legismertebbek az 1989-es Önéletrajz című kötetben közölt úgynevezett Zsuzsi-novellák (Éjszaka utazás előtt, Reggel utazás előtt, A pályaudvar, Londoni képeslap, Egy délutáni alvó). De Zsuzsi már 1972-ben, a Templom, délután című novellában is feltűnik – a lentebb közölt, 1972. július 16-i levél és az ahhoz kapcsolódó, 10. lábjegyzet ennek a kisprózának a keletkezéséhez szolgáltat adalékokat.
A házaspár – azért is, mert viszonylag kevés időt töltött külön – alig levelezett, sőt az 1972-es dokumentumokat leszámítva csupán képeslapjaik maradtak fent. Az 1972-es év azért kivétel, mert ekkor dr. Simon Judit július és december között féléves ösztöndíjjal tanulmányúton tartózkodott Bázelben az ottani orvosi egyetem fül-orr-gége klinikáján. Egyedül ebben az időszakban levelezett intenzívebben a házaspár, az ekkor 53 éves író és 33 éves felesége. Jelen publikációban ennek az időszaknak a dokumentumait közöljük. Dr. Simon Judit válaszlevelei nem maradtak meg, csupán néhány képeslap, melyek közlésétől most eltekintünk – utóbbiak is szerepelni fognak a Mándy-levelezéskötetben. Egyébként a feleség általában nem külön a férjének írt haza, hanem az egész családnak, erre utal Mándy, amikor valószínűsíthetően 1972. szeptember 14-én kelt levelében úgy fogalmaz: „Némely leveled, a »Kedves Mindenkinek« című sorozat, olyan, mint egy szimultán regény”.
Mándy összesen 15 levelet írt Svájcban tartózkodó feleségének. Mind a 15 levél megmaradt, ezeket közöljük az alábbiakban. Feleségének szóló leveleit úgy írta Mándy, hogy egy A/4-es lapot félbehajtott, és az így keletkezett négy oldalt a leggyakrabban telegépelte, néhol pedig kézzel a sorok mellé, alá, fölé toldott néhány szót. Ahol a levelek tulajdonosa, dr. Simon Judit kérésére kimaradt egy-egy rész, azt (…)-tal jelöltük. A szöveget a mai helyesírás szerint közöljük. Egységesítve, középre zártan szerepel a dokumentumok datálása. Mivel a borítékok nem maradtak meg, és Mándy nem írta rá a levekre a keletkezés időpontját, a dátumok minden olyan esetben kikövetkeztetettek, amikor magában a levélben nem szerepelnek.
Mint ahogy az a levelekből kirajzolódik, Mándy ekkoriban egyszerre dolgozott irodalmi és filmes munkákon: egyrészt a Zsámboky mozija részletein, de a Mi az, öreg? végső, kiadói munkafázisai is ekkor folytak. Másrészt jelen volt az írásaiból (Borika vendégei, Vera szerelmei) összeállított forgatókönyve alapján készülő film, a Bán Róbert rendezte Lányarcok tükörben felvételein, elvállalta az Álljon meg a menet című Gyarmathy Lívia-film konzultánsi feladatait, ráadásul ugyanekkor filmnovellát is írt Sándor Pálnak a Régi idők focija című filmhez, A pálya szélén című regényéből kiindulva. A levelek sokat hozzáadnak ezeknek a műveknek a keletkezéstörténetéhez, és természetesen a pár bensőséges viszonyát is megjelenítik, miközben bizonyos pontjain, a színházi-filmes-irodalmi világ és az íróval történt mindennapi események ábrázolásában olyan történetek szikráznak fel, mintha apró Mándy-novellákat olvasnánk.
Darvasi Ferenc
*
[Budapest, 1972. július 16.]
Drága Jutka!
Nagyon örülök, hogy olyan rendesen fogadtak.[1] Ebben különben szinte biztos voltam. Azt hiszem, ez a továbbiakban is sok mindent megkönnyít majd.
Most vasárnap este van, és én azon tűnődöm, hogy beágyazzak-e, vagy már nem érdemes. Most jöttem tőletek egy nagy ebéd után. Mindenki ott gomolygott, Eszter[2] tényleg nagyon kedves, és azt mondják, Te voltál ilyen annak idején. Mondanom se kell, hogy szeretettel üdvözölnek. Délután persze lefeküdtem egy félórára. Úgyszólván minden olyan volt, mint általában, csak hát mégse egészen.
Jó ég tudja, miért, azt hittem, hogy 14-én jövünk haza, és így írtam meg Atyádéknak.[3] Még jó, hogy Évinek[4] véletlenül említettem a dolgot. Mindjárt telefonáltam a Vécsey utcába. Csak Ágival[5] tudtam beszélni, mert Atyádék már nálam voltak. De hát ő azonnal telefonált, úgyhogy nem volt semmi vész.
Az utolsó balatoni napok elég zivatarosak voltak. Eső, szél… fürdésről szó se lehetett. A part közelébe se mentünk. De hát azért éltük szerény életünket. Én, mint szokásos sajtószolgálat. Erről jut eszembe, az ÉS igen szépen írt a Centrál kávéház rádióműsorról, Régi idők kávéháza címen.[6] Ezt meg tudtam hallgatni. Úgy érzem, tényleg tisztességes dolog volt. A Régi idők moziját[7] nem nagyon dicsérik. Engem személy szerint igen, és ez egy ilyen öreg, hiú fráternek elég is.
Ilonka néni[8] csak egyszer említette a novellát, nagyon kedvesen. Az irodalom nevelő hatásáról beszélt. Hogy egy bizonyos Levelezőlap (ő így mondta) nyaralásból[9] című novella óta megfoltozták a terítőket, nem porszívóztak, stb… Futólag említettem valamit az élmény és fantázia szerepéről.
Holnap nagy gépelés kezdődik. Egy mozinovellával kezdem, majd az a bizonyos happening ügy következik. Bár a bűvészmutatvány[10] még most se egészen tiszta előttem. De hát ebbe bele kell nyugodnom.
Aztán meg majd írni is kéne. A mozikat folytatom, még néhány filmszínész portré hátravan. Tudod, azért én ebből mégis kötetet csinálok.[11] Hát Istenem, ez egy kicsit fáradt kötet lesz.
Jó, jó, de az előszobában ott a bécsi szatyor, tele szennyessel. Meg még egy tasak. Már reggel leviszem a Patyolatba. Borús dolog, rendkívül borús dolog. De aztán ilyen nagy csomagok már nem lesznek.
És mit csináltam szombat este? Zokeléket[12] nyomkodtam egy lavór vízbe. Előbb a markomba szórtam szét azt a bizonyos mosóport. Általában, mintha inkább a kezemet mostam volna. Most meg valamilyen rúdon száradnak a zokelék. Elképzelhető, hogy nem csinálom egészen szabályosan.
Rengeteget jövök-megyek a lakásban. Mindig találok valami elfoglaltságot. Meg aztán nagyon jól tudok a kád szélén üldögélni.
Ott, Balatonon, persze sokat tévéztünk. Meg krimit olvastam. Meg Téged idéztelek. „Krimit olvasol, krimit nézel, semmi szellemi élet.” Hát ez igaz.
Amennyire értem a német kritikákat, egészen tűrhetőek. Főleg az a rádiós beszámoló. Az illető egy meglehetősen ismert név a bécsi és berlini folyóiratokból.
A sok kritika hatására Friderika,[13] úgy tűnik, feloldódott. Hát majd küldök neki az Apa-kötetből,[14] ha megjelenik.
Hétfőn Éviékhez[15] megyek. Nemeskürtyék[16] lesznek ott meg, a beteg Harriet[17] is megjelenik, így hát el kell mennem. (…)
Cicuska, drága, rövidesen írok újra. Többször írok, mert az, hogy expressz, meg légiposta, nekem nem megy. Érted, ugye?
Sok csók!
Iván
[Budapest, 1972. július 21.]
Cicuska!
Így indul egy napom.
Hat, fél hét felé kelek. A Falurádió szövegére, hallgatom a trágyázás lehetőségeit a rádió mellett a kis zsámolyon bóbiskolva. Az óra (amit adtál) már régen lejárt, gondosan őrzöm egy fiókban. Az ébresztő megjavíttatására Atyád vállalkozott. Ő ismer egy órást, akin valaha segített. De addig még várnom kell, amíg az a bizonyos órás kezébe veszi ezt a bizonyos órát. Nem baj, sehonnan se késem el, legfeljebb néha bekapcsolom a rádiót.
A növények öntözése következik. Majd görgök,[18] majd a reggeli. Ez még mindig elég borús ügy. Hiába, nagyon szerettem Neked reggelit készíteni.
Később vagy napozás az erkélyen (a Lukács uszodát, úgy látszik, végképp megutáltam), vagy írni kezdek. Egy ilyen filmszínész arcképet legépeltem. Most egy színész felesége szólal meg Zsámboky szobájában.
A mai napnak (péntek, júl. 21.) külön eseménye a Patyolat. Két részletben hoztam fel az óriási csomagokat. Molnárral, a régi házfelügyelővel, akadtam össze az úton. – Legalább nem unatkozik a művész úr! – mondta. (…)
Az ebéd változatlanul rendes. A meleg miatt erőleves helyett gyümölcsleves. (…)
Tegnap délután megnéztük Lacót[19] a Tulipán[20] című nyári borzadályban. Garas[21] kiváló volt a címszerepben. Azt hiszem, Liliomot is el tudná játszani. Laci Éviékre való tekintettel, teljesen eldobta magát. Többször legurult egy ágyról, Évi meg többször leesett a székről. (…)
Kaptam egy értesítést, hogy a Gäste in der Flasche[22] c. novellám (Neked már nem is fordítom) lement a nyugat-német rádióban. Kis pénz. Most már automatikusan átutalták az Alagút utcába.[23]
Robival[24] beszéltem a filmről.[25] Nemsokára kezdeni kéne, de nincs Férj (ősz úr, akit lelőnek) és nincs Dada. Ősz úrra eszébe jutott egy lengyel színész, Łapiczki, a Minden eladóban[26] ő volt a rendező. Ez jó ötlet, csak már sürget az idő, és nem hiszem, hogy a szervezést le lehetne bonyolítani. Hát akkor talán Somogyvári.[27] Ezt meg Robi, ki tudja, miért, nem akarja. A Dadára még csak ötlete sincs. Operatőrjével (Zsombolyai)[28] egyre rosszabb viszonyban van. Zs. megnézte a Borika vendégei c. tévéfilmjét. (Tudod, ami dobozban maradt.) Nagyon nem tetszett neki, és ezt meg is mondta. Robi megsértődött. Szóval, jó előjelekkel indul ez a film.
(…)
Manyi[29] itt volt, azt hiszem, rendesen takarít. Különben kedves nő. Lesz ablakmosás is a jövő kedden. A Gizi[30] beszervezett erre is valakit. Gizi igazán derék hölgy, felhívott, és mondta, hogy akár éjjel is telefonálhatok, ha valami baj van. Őszintén remélem, nem kell éjszaka a Gizinek telefonálnom. (…)
Változatlanul nagyon be vagy fogva? Azért, amennyire lehet, nézz körül. Voltál-e már egy kávéházban? Milyenek az utcák? A pofák?
Írjál, Jucuska, és mindenről. Aztán hívjál is valamelyik este. Általában itthon vagyok. Mondom, általában. Meg aztán majd én is hívlak.
Lehet, hogy még írok a névnapodig. De azért mindenesetre emelem Rád vörösboros poharamat. Éljen Ciculi II.![31]
Csók!
Iván
[Budapest, 1972. július 30.]
Drága Jutka!
Derék dolog, hogy munkatársaid ilyen segítőkészek és barátiak. Jó lehetett a japán doktor és neje nemzeti viseletben. Már látom, mégse hiába vettem neki a jobbik hárslevelűből. Tehát a szárazból, és nem az édesből. Magyarázd meg neki, hogy ez a jó, és nem kell mindent összeinni.
A méreteim! A méreteim! Azt hiszem, sejtelmem sincs a méreteimről. (Nyakbőség: 38.) Ez az egyetlen, amit tudok.[32] (…)
A magyar vendéglő megnyugtató.[33] De hát mikor fogok én ott ülni? Természetesen, egyszer csak ott fogok ülni, és gyötröm a pincéreket. Azt hiszem, most már lassan el kell kezdenem utazásom szervezését. Legalábbis augusztus legelején. (Ma: júl. 30.) Ez úgy ül rajtam, mint egy felhő. Mármint az út szervezése. A többi tudom, hogy jó lesz. István, derék Istvánunk,[34] majd persze sokat segít. Jelenleg Karlovy Varyban van, egy filmküldöttséggel. Holnap, vasárnap, megnézem Évát és Marit.[35] De előbb ebéd Édesanyádéknál. Nem gyötröm őket ilyesmivel, és majd megint viszek sütit.
Ja igaz! Az autóbiztosító írt, hogy a júniusi Cascót be kéne fizetni. De hát Te, úgy tudom, küldtél nekik egy lapot, hogy nincs kocsi. Atyád mindenesetre majd ír nekik néhány sort.
A film…
Ezzel sok a rumli, ahogy megtudtam. Robinál is, L.-nél–B.-nél[36] is, ahol ugyebár konzultáns vagyok.[37]
Robinál egyszerűen nincs gyártásvezető. Illetve van, csak egy másik produkcióban dolgozik. Éppen Pápán, egy Petőfi-filmben.[38] Azzal a vezetővel, aki szabad lett volna, Robiék összekaptak. Most már készen kéne, hogy álljanak a díszletek, legalábbis a presszó. De hát mindennek nyoma sincs. És Robi (…) azt mondja, hogy ő lemond. Ezt persze csak a két asszisztense előtt mondja, és esze ágában sincs ilyesmit csinálni, mert akkor Nemeskürty megöli. Azért majd csak elkezdődik a dolog 15-én. Hogy aztán milyen lesz…?
L.-t úgy rúgták ki a csoportjából az én művészi útmutatásaim miatt, hogy csak úgy repült. De azok tényleg hülyék. Mármint a főnöksége. Könyve annyira jó, hogy Karall Luca[39] át is fogja venni,[40] és akkor új szerződést kötnek. Természetesen velem is. Jól sejtettem, a nyolcezer forintos konzultánsi szerződés a legalacsonyabb ebben a műfajban.
A második négyezret nem is akarják kifizetni. Ezt nem nekem mondták, hanem L.-nek. – Senki se kap többé egy fillért se!
Mondtam L.-nek, ezt küldjék meg nekem írásban.
Fergeteges botrányt csapok. Csöndes botrányt. Fogom a pofámat, és új szerződést kötök a másik csoporttal.[41]
Ez persze megnehezíti az ügyet Sándor Palival,[42] aki abban a bizonyos csoportban[43] működik. Nem baj, még úgyse írtam neki semmit. Lehet, hogy nem is írok. (…)
Amit éppen írok. Portré egy Nancy Caroll nevű régi és meglehetősen érdektelen filmszínésznőről. Eddig csak két portrét közölt a Filmvilág.[44] Nem tűnnek túlságosan lelkesnek.
A takarítás rendben megy. Kedden ablakmosás is volt. Csütörtökön már eső is volt.
Sajnos, a házban rövidesen lejáratom magam. A liftet Manyi nem tudja megkapni, mert a házmester ugyebár nincs a fülkéjében. Manyinak meg rossz a szíve, félig ájult, mire gyalog fölér. Így majd én hozom fel. Ami azt jelenti, hogy fél kettő előtt a ház előtt ácsorgok, és várom. „Na, tessék, Mándy úrnak már annyira kell a nő, hogy a ház előtt várja!”
Vészesebb a helyzet, ha rossz a lift. Az ölemben viszem fel, esetleg a nyakamban. Érdekesen alakul az életem. Vettem egy új doboz Bio Luna mosóport, hogy mindenesetre legyen. Úgy érzem, ha ennyi mosóporom van, akkor talán tiszták is azok a zokelék.
Gizi különben minden kedden, takarítás után, telefonál. Igazán nagyon kedves. És mindig már előre mondja, hogy doktor Gosztonyiné. Ezt megneveltem.
Cicuska, ez egy szombat délután. Teszek-veszek, de hát kissé el vagyok szontyolodva. Mindjárt lemegyek a kisboltba kávét inni. Messzebb nem megyek, mert trópusi esők fenyegetnek. A levegő azért nem hűl le, csak egészen dunsztos lesz.
Hát csókollak, drága Jucuska, és majd újra jelentkezem.
Iván
[...]
[Budapest, 1972. augusztus vége]
Cicuska!
Mi van Veled? Te már végképp nem írsz? Mégse vagy egy hallgató író.
Még szerencse, hogy már nemsokára hétfő, és akkor úgyis felhívlak. Egyébként persze tudom, hogy sok a dolgod, meg hát alkatilag se vagy egy levélíró.
Közben volt István-nap, meg eső, meg tűzijáték a Gellértből. Berohantunk Istvánnal a Gellértbe, és én elintéztem Kapás úrral[45] az asztalt. Mert ugye ő mégis jó ismerősöm, és mindent megtesz. Így is történt, csak közben mindig azt mondta: – Természetesen, Hubay úr, rendben van, Hubay úr.[46]
Akkor, vasárnap, metsző hideg volt, és esett az eső. Atyádéknál ebédeltem, majd ebéd után ledőltem. Úgy hét tájt jöttek Éviék, kaptak kávét, és jól eldumálgattunk. Majd elindultunk a Gellértbe.
Természetesen nem a teraszon volt asztal, az eső miatt, hanem a Randevú teremben. Ennek én még örültem is, mert így háttal ülhettem a Gellérthegynek, és nyugodtan vacsorázhattam. Különben rém kellemes volt, csöndes, meg álmosító. Évának említettem, hogy fiatal színésznők csapatát tulajdonképpen én rendezem a filmnél. Mire (…) ő (…): – Nahát, Kuku, te már olyan rossz vagy! Ezt megírom Jutkának! (Elnézést! Juditnak!) Veled már nem lehet bírni. Csak már Judit itthon lenne! (Ezzel egyetértek.)
Egyébként csak Mariról beszél, hogy mennyire el vannak tőle ragadtatva a filmgyárban. Nem kétséges, hogy valóban ügyes és lelkiismeretes.
L.–B. könyvet leadtam, remélem, már nem lesz vele dolgom. Na persze, az összeg második felét még szeretném megkapni. De aztán elég! Elég!
Aztán a film, a filmem!
Azt a részt forgatták, amikor a presszóban a vendégek ülnek. Szóval, a statiszták. Nahát azok olyan bumburnyákok voltak, hogy dührohamot kaptam. Megmondtam, hogy ezek egy asztalhoz nem tudnak leülni. És majd én hozok figurákat. Hoztam is legközelebb, hétfőn. Szűcs Laci bácsit[47] (a Gáspár Margit[48] férjét), Kulcsárt,[49] a kis Katit[50] (az a kis szőke presszóslány a Lukácsból), Fakan Balázst,[51] Bikácsyt,[52] és hát én is leültem egy asztalhoz. Akkor már volt atmoszféra! Ezért a képért felelek. A többiért kevésbé.[53]
Már Laci[54] is dolgozik, egyelőre még csöndesen. Csak azért rumlizik, hogy neki mindig vajaskenyeret kell enni, és el fog hízni.
Na igen, Csimu[55] kint volt Ágival egy borús pénteki napon. Persze én vittem ki őket. Csimu meglepően jól viselkedett. Amíg nem forgattak, a gép mellett ült, és megilletődötten lógatta a lábát.
Forgatás közben arrébb húzódtunk. Én beültem az üres pénztárba. Persze ő is mellém ült. Mindenáron pénztárolni akart. De azért még csöndes volt, nem volt semmi baj.
Valahova eltűntem. (Hova?) Mire visszajöttem, már az Ági ölében bőgött. Az történt, hogy nagyon belejött a pénztárolásba, és bár a gép nem zörgött, de egy takarítónő mégis elzavarta.
Csimu (bőgve): Tudod, ki ültetett be ide? Az Iván!
Takarítónő: Iván? Miféle Iván? Az egy alkalmazott.
Csimu: Ha te tudnád, ki az az Iván…!
Félek, hogy a takarítónő tudta, ki az az Iván. Többen vigasztalták Csimut, de akkor már reménytelen volt az ügy. Aztán együtt elmentünk. Útközben már felderült. Csak mindenáron taxiba akart ülni. Hát taxi sajnos nem volt. Így buszba ültünk. Én leléptem a Szabadságnál.[56] Őket is hívtam, de Anyádékhoz mentek ebédelni.
Mostanában délután két órától hajnalig forgatnak. Már nem nagyon járok ki. Minek? Egyszer még Éváékkal kimegyek, szombat délután, aztán elég volt. (…)
A Móra kiadótól kaptam haladékot a gyerekregény ügyében. Ez a jövő évi tervem.[57] Elég volt a filmgyári linkeskedésekből. (Na persze, a dohány az más.) (…)
A mozikönyvön dolgozom. Még néhány arckép, és akkor úgy tűnik, rendben. Azt már sejtem, hogy fejezem be.
Rosszul alszom, Cicuska, meg az időjárás is olyan hülye. A nagy hőség után a Teleki tér volt Európa leghidegebb pontja. Azért ez túlzás. Na, egész jól megvagyok, csak szeretek Neked panaszkodni.
Most megyek fürdeni. Holnap elkészítem a hajókofferben (bécsi szatyor) a Patyolatos csomagot.
Írjál, drágám, és érezd jól magad! (Ha filmet láttál, arról írjál.)
Szervusz, Egyetlenem!
Csókollak!
Iván
Megszámoztam az oldalakat, mert fordítva kezdtem!
[Budapest, 1972. szeptember 7.]
Drága Cicuska!
A moziköteten dolgozom nagy lendülettel. De azért csak fékezzük meg Bálint[58] fantáziáját. Félénkebb emberek keresztet vetnek, ha ezt a nevet hallják. Na, ezt csak úgy mondom. És abban a biztos tudatban, hogy úgyis hiába. Minden hiába… Én még többször összeomlok, de bár már csak ott tartanánk.
Cicu! küldtem neked egy Film Színházat, savanya képemmel.[59] Mégis, hogy csökkenjen a honvágy.
Közben megy az olimpia a tévében – hang nélkül –, különféle kislányok futkároznak. Az ugandai vezet.
Azt kérded, ki alakítja Verát. Hát nem írtam erről? Egri Márta.[60] (…) Dicsértem is nagyon múltkor a Dessewffy palotában. Mert ott volt a felvétel. A Szabolcs lakás helyszíne. Tudod, az a nagy palota a Bródy Sándor utca és Múzeum körút sarkán.[61] (…)
A Dessewffy palota fantasztikusan jó hely, rengeteg apró, kis szobával, meg beugróval, és belső folyosóval. Két remek arcot is hoztak a Szabolcs lakásban, egy öreg utcai csavargót és egy eszelős vénasszonyt. Az utóbbi Fellner rokon. Egyszer már láttam is valamilyen kisebb szerepben.
(…)
Van egy Fitzgerald könyvem, Az éj szelíd trónján,[62] de ez nem olyan jó. Hiába, mindenkinek akadnak fáradtabb írásai. Azért remélem, hogy az én mozikönyvem mégse lesz olyan fáradt.
Az ugandai kislány már nem vezet. A magyar kislány tört az élre. Azt hiszem, Balogh Györgyi.[63] Mindez a 400-as távon. Tudod, azért érdekesek a versenyek. A győztesek majdnem mindig görcsösen zokognak a dobogón. Nyakukban az aranyérem, ott állnak a dobogón… szóval, az életük nagy pillanata, és rázza őket a sírás. Ha filozofikus alkat lennék, azt mondanám, a győzelmet se lehet elviselni.
Ne vess meg érte, de közben állandóan magamat látom, ahogy valamilyen novellista olimpián a dobogón állok, és szól a zene, a magyar zászló felrepül a magasba, a nyakamba akasztják az aranyérmet. Nem zokogok, férfiasan tartom magam, de azért…
Friderika[64] (aki úgy látszik, megbocsájtott) írta, hogy egy német kiadó hölgy (egyébként a testvére)[65] negyedikén Pestre jön, és meg akar ismerni. Hát majd fölkeresem a Royalban[66] egy félórára. A mozikötetben ott tartok, hogy Mabel Norman[67] és Zsámboky egy cukrászdában ülnek, és körülöttük felmerülnek a régi idők híres komikusai. Fatty,[68] Harold Lloyd,[69] Ford Sterling[70] stb… Mind el akarják vinni Mabelt, de ő kitart Zsámboky mellett. Meg tudom érteni! Csók, drágám!
Iván
[...]
[1] Bázelben.
[2] Szilágyi Eszter (1971), dr. Simon Judit testvérének, dr. Szilágyi Imréné Simon Ágnesnek a kisebbik lánya.
[3] Dr. Simon Judit szülei: Simon Árpád (1904–1994) főrevizor és Simon Árpádné Milkovits Mária (1910–1997) háztartásbeli.
[4] Márkus Éva (1920–2012): szinkronrendező. Mándy vele és férjével, az író, film- és színháztörténész, rendező, szerkesztő Karcsai Kulcsár Istvánnal (1925–2009) nyaralt július közepéig Balatonbogláron, a Szabadság üdülőtelepen.
[5] Dr. Szilágyi Imréné Simon Ágnes (1941), dr. Simon Judit testvére.
[6] Mágori Erzsébet: Régi idők kávéháza, Élet és Irodalom, 1972. július 15. (29. szám) 12. A kritika alapja a Reggel a Centrálban című, 1972. július 9-i rádióműsor volt, melyben Mándy és Zelk Zoltán házigazdaként főként a Centrál kávéházról és az egykor oda járó írókról, költőkről beszélgetett.
[7] A Dömölky János rendezte, 1971-es filmet.
[8] Ilonka és férje, Beke Ferenc nyugdíjasok voltak. Mándyék korábban kibérelték a házukat a balatonboglári Szabadság üdülőtelepen.
[9] A novella helyes címe: Képeslap, nyaralásból. Kötetben (Fél hat felé) 1974-ben jelent meg. Folyóiratban: Élet és Irodalom, 1971. nov. 20. (47. szám) 14. Ilonka néniék tehát az ÉS-ben olvashatták. A novellában a házaspár nyaralni megy egy tópartra, kibérelve egy nénitől és bácsitól egy szobát; a néni kora reggel porszívózik, a feleség pedig foltozni kezd egy gallért a szobában található varrógépen – sőt az ezt követő „vízióban” az szerepel, hogy volna még mit csinálni: „Lepedőt javítgatni, kis párnát, kis vánkost, köténykét, konyharuhát beszegni, törülközőt, géphímzést gyerekeknek”. Lásd: M. I.: Novellák II. Palatinus, Budapest, 2003. 435–444. (443.)
[10] Mándy 1971-ben feleségével és a Karcsai Kulcsár–Márkus-házaspárral nyaralt a Szabadság üdülőtelepen, Bekéék villájában. A boglári Temető-dombon álló „kápolnaműteremben” néztek meg közösen 1971. július 2-án egy happeninget, aminek az élménye a Templom, délután című novellában köszön vissza (folyóiratban: Új Írás, 1972/10. 34–41.; kötetben: M. I.: Fél hat felé. Magvető, Budapest, 1974. 261–280.). Mándyról még fotó is van, amint a nézők között áll, fehér rövid ujjú ingben, a boltíves falnak dőlve: http://www.artpool.hu/boglar/1971/710702_AB.html. A happening címe Paralel-kurzus tanpálya/1971 – avatási szertartás „A” – „B” volt, melyet Szentjóby Tamás és Baksa-Soós János tervezett és vezetett le Eleni Taxidu, Zója Karandata és Bene Gábor közreműködésével. Mándy elég részletesen felhasználta a happeninget a novellájában. A happening során és a novellában is a közönség tagjainak karját mézzel dörzsölik be, mielőtt beengednék őket a kápolnába. Később külön terelik a nőket és a férfiakat, majd a kaput bezárják. Bent az előadás részeként leejtenek egy üveget a magasból a kápolna kövére. Szintén a magasból lelógatnak egy csomagot, amiben ostyalapok vannak, melyeket az emberek talpára ragasztanak. Az egyik előadó hengereket emel fel, melyek alatt előbb nincs semmi, majd ott van valami: a happeningben egy gázmelegítő, Mándynál petróleumlámpa. Előkerül egy seprű, ami lángra gyúl. Közös lélegzésre szólítják fel a közönséget, mégpedig úgy, hogy külön lélegezzenek a nők, majd a férfiak. A happening pontos leírását lásd: Törvénytelen avantgárd. Galántai György balatonboglári kápolnaműterme, 1970–1973. Szerkesztette Klaniczay Júlia, Sasvári Edit. Artpool–Balassi, Budapest, 2003. 104–105.
[11] Ebből a sorozatból lett 1975-ben a Zsámboky mozija című könyv.
[12] Mándy a zokni szót „becézte” zokelének.
[13] Friderika Schag (1915–?): műfordító. Többek közt Kassák Lajost, Mándy Ivánt, Németh Lászlót fordított németre. Mándytól a Fabulya feleségeit (Die Frauen des Fabulya. Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart, 1966.) és A pálya szélént (Am Rande des Spielfeldes. Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart, 1971.); a Fabulyát férjével, Elemer Schaggal közösen. Mándy itt A pálya szélén német kritikáira utal.
[14] A Mi az, öreg?-ből, ami még ennek az évnek a végén jelent meg a Magvetőnél.
[15] Márkus Évához és Karcsai Kulcsár Istvánhoz.
[16] Nemeskürty István (1925–2015): író, irodalom- és filmtörténész, egyetemi tanár.
[17] Az ekkor 20 éves és az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–német szakára járó Nemeskürty Harriet, Nemeskürty István lánya.
[18] Medicinrollerrel tornázott Mándy egy ideig felesége biztatására.
[19] Márkus László (1927–1985): színész. Márkus Évával csupán névrokonok voltak.
[20] Rejtő Jenő: Tulipán (Bohózat-revü 2 részben. Pesti mese felnőtteknek sok zenével, tánccal). Rendezte: Horváth Tivadar. A Budai Parkszínpadon mutatták be a darabot, 1971. július 9-én. Eredetileg Kibédi Ervin játszotta Ali ben Kalifa Musztafát, de 1972-ben Márkus László átvette tőle a szerepet.
[21] Garas Dezső (1934–2011): színész.
[22] Vendégek a Palackban.
[23] Az Alagút utcai OTP, ahová a külföldi valutában fizetett jogdíjakat utalták. Az összeg 10%-át fizették ki valutában, a többi részét forintban.
[24] Bán Róbert (1925–2002): dramaturg, rendező, egyetemi tanár.
[25] A Lányarcok tükörbenről.
[26] Andrzej Wajda (1926–2016) rendező 1968-as filmje, melynek főszereplője Andrzej Łapicki (1924–2012) színész volt.
[27] Somogyvári Rudolf (1916–1976): színész.
[28] Zsombolyai János (1939–2015): filmrendező, operatőr, egyetemi tanár.
[29] Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben volt takarítónő.
[30] dr. Gosztonyi Miklósné, dr. Simon Judit munkatársa volt az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben.
[31] A házaspár belső elnevezésében Ciculi I. Mándy, Ciculi II. dr. Simon Judit volt.
[32] Ajándékba akart küldeni haza valamilyen ruhát (és aztán küldött is) dr. Simon Judit Mándynak az első kinti fizetéséből, ehhez kellettek volna neki a méretek. Ezzel egy időben másoknak is vett és küldött ruhát.
[33] A bázeli Paprika vendéglő, ahová dr. Simon Judit többször is elment.
[34] Karcsai Kulcsár István.
[35] Márkus Éva és lánya, Kulcsár Mária (1954).
[36] A Gyarmathy Lívia (1932)–Böszörményi Géza (1924–2004) filmrendező házaspár.
[37] Az Álljon meg a menet című film konzultánsa, melyet 1973-ban mutattak be. A film rendezője Gyarmathy Lívia, forgatókönyvírója Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza volt.
[38] Gulyás Lajos (1927–2013) gyártásvezető (és producer), aki ekkor a szintén 1973-ben bemutatott Kardos Ferenc-film, a Petőfi ’73 forgatásán vett részt.
[39] Karall Luca (1932): dramaturg, forgatókönyvíró.
[40] Két játékfilmstúdió működött ekkoriban Magyarországon: a Budapest Játékfilmstúdió Vállalat Nemeskürty István és a Hunnia Játékfilmstúdió Vállalat Soproni János irányításával. Gyarmathy Lívia a Hunniánál volt. A filmet valóban átvette a Hunniától a Budapest Játékfilmstúdió Vállalat, ahol Gyarmathy Lívia a felvételek kezdete előtt még dolgozott a forgatókönyvön Karall Lucával és Kardos G. György (1925–1997) író, újságíró, dramaturggal. Gyarmathy Líviát nem rúgták ki a Hunniától, mint ahogy Mándy írja, hanem ő maga vitte át a filmtervet a Budapesthez.
[41] A Budapest Játékfilmstúdió Vállalattal.
[42] Sándor Pál (1939): filmrendező, forgatókönyvíró, producer.
[43] A Hunniában.
[44] Ez a két szöveg jelent meg a Zsámboky mozija-novellák közül korábban a folyóirat hasábjain: M. I.: Pearl White. Filmvilág 1972. máj. 15. (10. szám) 26–28., in: M. I.: Regények II. Palatinus, Budapest, 2005. 401–407.; M. I.: Clara Bow. Filmvilág 1972. jún. 15. (12. szám) 21–23., in: M. I.: Regények II. 407–412.
[45] Kapás úr előbb a Hungária Kávéházban (a New Yorkban) volt fizetőpincér, utána került a Gellértbe. Mivel Mándy évekig járt a Hungáriába (leginkább Szécsi Margit költővel, de másokkal is), már onnan ismerték egymást.
[46] Hubay Miklós (1918–2011) drámaíró, műfordítóval keverte össze Mándyt.
[47] Szűcs László (1901–1976): dramaturg, író, főiskolai tanár.
[48] Gáspár Margit (1905–1994): író, műfordító, főiskolai tanár.
[49] Karcsai Kulcsár István.
[50] Horváth Katalin pultos-felszolgáló a Lukács cukrászdából.
[51] Fakan Balázs (1933): dramaturg, forgatókönyvíró.
[52] Bikácsy Gergely (1942): író, filmesztéta, filmkritikus, egyetemi tanár.
[53] Nem tudjuk, mire céloz itt Mándy, mert az ebben a bekezdésben említett személyek nemcsak, hogy nem szerepelnek a Lányarcok tükörben kész verziójában, de Bikácsy Gergely és Fakan Balázs egybehangzó véleménye szerint egyáltalán nem vettek részt a forgatáson, tehát még csak próbafelvételen, utólag kivágott jelenetben sem.
[54] Márkus László, aki Vera apját játszotta Bán Róbert filmjében.
[55] Szilágyi Ágnes Judit beceneve, amit Mándy felhasznált az Arnold, a bálnavadász című könyvében.
[56] A Keleti pályaudvarhoz – és Mándy lakhelyéhez – közeli Szabadság szállónál, ahová ebédelni járt az író.
[57] Csak 1977-ben jelent meg Mándytól gyerekkönyv, az Arnold, a bálnavadász.
[58] Lugosi Bálint, a kor népszerű belsőépítésze. 1973-ban ő hozta rendbe, alakította át Mándyék Mező Imre út 25. szám alatti lakását – ennek a levélnek az írása idején már tervezték a felújítást. Dr. Simon Juditnak rögtön tetszett a felújítás ötlete, Mándy viszont – aki úgy általában sem szerette a változásokat, azt, ha a megszokott környezetéből ki kellett mozdulnia – idegenkedett tőle.
[59] A Film Színház Muzsika folyóirat 1972. augusztus 26-i (35.) számát, melynek 8. oldalán szerepel Mándy Az én presszóm című írása, a 8–9. oldalon pedig Endrényi Egon felvételei láthatók a Lányarcok tükörben forgatásáról, köztük két Mándy-fotó.
[60] Egri Márta (1950): színész.
[61] Bródy Sándor utca 4.
[62] F. Scott Fitzgerald: Az éj szelíd trónján. Fordította Osztovits Levente. Európa, Budapest, 1972.
[63] Balogh Györgyi, Szomov Sándorné (1948): atléta, rövidtávfutó, edző. 8. helyezést ért el az 1972-es olimpia 400 méteres számának döntőjében.
[64] Friderika Schag.
[65] Hildegard Wilma Maria Grosche (1913–2006): kiadóvezető, műfordító. Többek között Déry Tibor, Mészöly Miklós, Nádas Péter és Németh László fordítója. Könyvekben megjelent Mándy-fordításai: az Előadók, társszerzők kötet két nyitó elbeszélését, az Előadó érkeziket és az Előadó eltűniket egy közös német címmel ültette át németre: Iván Mándy: Biller war hier! Aus dem Ungarischen von Hildegard Grosche, in: Ungarn. Mit 8 Graphiken ungarischer Künstler. Auswahl und Redaktion Mátyás Domokos und Hildegard Grosche. Horst Erdmann Verlag, Tübingen–Basel, 1975. 199–226. Emellett a Zsámboky mozijából az eredetileg Greta Garbo címen futó részletet: Iván Mándy: Greta Garbo, in: Stimmen der Völker. Baden-Württembergische Literaturtage, Sindelfingen. Materialsammlung 1985. Bearbeitung von Imre Török. Stadt Sindelfingen, Sindelfingen, 1988. 96–104.
[66] Az Erzsébet körúti Royal Nagyszálloda (jelenleg: Corinthia Grand Hotel Royal).
[67] Mabel Norman (1892–1930): amerikai színésznő, forgatókönyvíró, rendező, producer. A róla szóló részt lásd: M. I.: Zsámboky mozija, in: M. I.: Regények II. Palatinus, Budapest, 2005. 428–432.
[68] Roscoe Arbucle, művésznevén: Fatty (1887–1933): színész, filmrendező.
[69] Harold Clayton Lloyd (1893–1971): színész, komikus és producer.
[70] Ford Sterling (1883–1939): színész, komikus.
