Vízkereszt dala

Itt van a vége, kicsiny barátom,
Tizenkét napig tart a Karácsony –
tizenkét tucat sósperec,
elrágcsáltuk, így van ez,
tizenegy bátor kis huszár,
tíz kacsatündér trombitál,
kilenc szemtelen szagos radír,
nyolc fakanálnyi szalonnazsír,
hét denevér a mangófán,
hat pici pocok tangót jár,
öt dundi dandy,
négy hordó brandy,
három kócos macska jön,
két egérke ráköszön,
és ott ücsörög egy kismadár
a kopasz körtefán!

A Béka dala

Véget ért Karácsony tizenkét napja
Eltelt hát tizenkét este
Tizenkét bagolyka kofferbe pakolta
Gurulós bőröndbe tette
Jó szívvel gondolj a tizenkét napra
Tizenkét mókus elropogtatta
          Széthordjuk, kispajtás, vegyél csak belőle
          Vidd haza magaddal, őrizd meg jövőre
          Karácsony tizenkét napját

Tizenkét néni elcsomagolta
És mondott egy hosszú mesét
Tizenkét süni vackába hordta
És szuszogva aludni tért
Jeges vizekben tizenkét nagy hal
Elúszik csöndben a tizenkét nappal
          Széthordjuk, kispajtás, vegyél csak belőle
          Vidd haza magaddal, őrizd meg jövőre
          Karácsony tizenkét napját

Nővérke és Kelemen indulója

Indul a bátor pók meg a kislány –
hajrá, kezdjük a hajszát!
Vár a zsivány Habcsók, az a hitvány,
húzd meg bátran a bajszát!
Rajta, gyerünk hát, húzd meg a híres
habcsókhercegi bajszot!
Pókügetésben, fürge galoppban
menjünk, kezdjük a harcot!

– Jaj, de nehéz
ez a kis csenevész,
induri-pinduri tökmag!

– Jaj, Kelemen,
tuti fejbeverem
csak mondjon ilyet még, pökk-pakk!

– Jaj, megijedtem!
Kérem ijedten,
hallja, ne nyomjon hókon!

– Jaj, de ne féljen,
lássa be, kérem,
csak buta vicc volt, pókom!

Indul a bátor pók meg a kislány –
hajrá, kezdjük a hajszát!
Vár a zsivány Habcsók, az a hitvány,
húzd meg bátran a bajszát!

A Mézeskalácshuszár dala

Én lógok itt, csak lógok,
és bambulok egész nap,
és lógatom a fejem is –
fejem, de nehéz vagy!
Fáradt gülüszememre
nem jön a friss álom,
lógatom a fejem, he,
orromat piszkálom –
jaj, de nehéz ez az őrség…
Jaj, de nehéz ez a…
Jaaaj…

(Fotók: Bóbita Bábszínház / Keszthelyi Réka)