Pécs – több hazai városhoz hasonlóan – a századforduló körüli években nyerte el ma is jellemző arculatát, köszönhetően helyi mérnökök, építészek, építő- és kőművesmesterek tevékenységének, akik elsősorban Bécs építészetének jellegzetességeit igyekeztek átörökíteni. Így születhettek meg a bérházak, a villák, az egyházi épületek, utóbbiak között például a Székesegyház 1882–1891 közötti rekonstrukciója, vagy olyan jelentős középületek, mint a városháza, a színház, a Pécsi Takarékpénztár, a főpályaudvar, a postapalota, illetve kórházak, iskolák, laktanyák.

A 20. század első felének pécsi építészeti emlékei közül pedig kiemelkednek a Bauhaus több jeles képviselőjének épületei – miután a magyar Bauhäuslerek közül sokan pécsi származásúak voltak, minden más magyar vidéki nagyvárosnál több modern épület található a városban. Legtöbb ezek közül társasház, nagyon szép lépcsőházakkal.

A lépcsőházakban a város rejtett kincseire találhatunk: mennyezetfreskókra vagy ólomüvegablakokra. Számos esetben nem kevésbé figyelemreméltók a különleges, olykor művészi rangú kilincsekkel felszerelt kapuk is.