Pécs város központi temetője egykoron a Pécs-budai temető volt, azon a helyen, ahol ma a Tudásközpont és a Kodály Központ áll. 1832-ben nyitották meg, első bővítésére 1854-ben került sor, de 1883-ban az a rész is betelt. Így megnyitották az új részt a sínektől délre, ami szintén hamar, 1889-re betelt, ezért attól nyugatra egy újabb sírkertet hoztak létre. Liszt Ferenc a Fő utcai (ma Király utca) Hattyú fogadó dísztermében 1846 októberében megtartott hangversenye bevételét teljes egészében a Pécs-budai temető kápolnájának megépítésére ajánlotta fel.

A budai sírkertben 1904. november 2-án temettek utoljára, s azóta ez a temető, amely több mint hét évtizeden át fogadta keblébe a város minden rendű és rangú halottját, megszűnt, de csak 1934-ben számolták fel végleg, amikor a jakabhegyi vörös mészkőből készült sírkövekből a Széchenyi tér burkolata elkészült. A nagyközönség ezt azért nem érzékelte 2010-ig, a felújításig, mert a sírfeliratokat lefelé fordították. A Pécs-budai temetőben temették el többek közt a fizikus-iskolaigazgató Dischka Győzőt, a polgármester Aidinger Pált, a pezsgőgyáros Littke Lőrincet és 1900-ban Zsolnay Vilmost is a Liszt Ferenc által is támogatott Szent Mihály-kápolnában. Zsolnay Vilmos ezüstözött ónkoporsóját innen vitte vállán Miklós fia és a három fiú unoka: Zsolt, László és Tibor 1903-ban a Zsolnay Mauzóleumba.

Pécs városa már 1879-ben határozatot hozott, hogy a budai temetőt fel kell számolni, és egy új, nagyobb temetkezési helyet kell létesíteni, de csak 25 év múltán jutottak el a megvalósításig. A több szóba került helyszín közül hosszas egyezkedés után a Siklósi út melletti területre esett a városvezetés választása. A városi tanács 1903-ban azért határozott a bezárásról, mert már nehezen volt megoldható a terület bővítése, ám a legnagyobb problémát az okozta, hogy a temetés céljára korábban a lehetőleg a legrosszabb helyet választották ki, hiszen ez a környék legmélyebb fekvésű területe, ami állandóan vizes, nedves volt. A talajvíz olyan magasan tetőzött időnként, hogy egyes leírások szerint követ kellett a koporsókra tenni, hogy a víz ne emelje ki őket.

1903-ban kezdték el a Siklósi úti sírkert kialakítását. Amikor 1904-ben megnyitották az új köztemetőt, a megváltott sírokat fokozatosan átszállították. Az épen maradt szép síremlékeket is áttelepítették. Az első temetés 1904. november 1-jén történt. A temetőt magas, vastag, falú téglakerítés választja el a külvilágtól, főbejárata temetkezési jelképekkel díszített gyönyörű épített kapu.A régi temetőből áthelyezett és a 20. század elején készült igényes művészi értékkel bíró síremlékek alkotják a sírkert legpatinásabb részét a főbejárat közelében.A közel 60 hektáros területen jelenleg 69 parcella található, melyben megközelítőleg 170 000 elhunyt nyugszik. Négy jelentős nagyságú parcellában katonatemető helyezkedik el. Az I. és II. világháborúban elesett 12 nemzet katonái kapták meg itt a végső nyughelyüket. Egységes, úgynevezett amerikai típusú parcellában helyezik el azon emberek holttestét, akik végtisztességéről a város köztemetés keretében gondoskodik. Külön parcellában nyugszanak azok, akik haláluk után is az emberiség javát szolgálták, felajánlva testüket az orvostudománynak. A pécsi köztemető kulturális, művészeti, történelmi értékei mellett kiemelkedő értéket képvisel növényvilágával is.

A pécsi köztemető legértékesebb épülete a Szent Mihály-kápolna. Az 1932 februárjában a pécsi római katolikus egyházközségek által kiírt temetőkápolna építésére vonatkozó pályázatot az ifj. Nendvitch Andor és Weichinger Károly tervezőpáros nyerte el. A tervet és a költségvetést Virág Ferenc megyéspüspök hagyta jóvá, a Szent Mihály-kápolna felszentelésére 1933. július 9-én került sor. A kápolna kifestésének, belső díszítésének és üvegablakai tervezésének munkáját Székely Bertalan tanítványa, Nagy Sándor készítette, a megvalósítást azonban már helyi erőkre bízták: a kápolna és az altemplom freskói Szelle Stefán Henrik keze munkáját dicsérik, az üvegfestmények Johan Hugó műhelyében készültek. Az orgona felszentelésére másfél évvel később került sor, melyet a világhírű Angster orgonagyárban készítettek.