A Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program legjelentősebb fejlesztése a Zsolnay-gyár leromlott állapotú és zömében hasznosítatlan műemlék épületének felújítása volt. A különféle kulturális, közművelődési és oktatási funkciók idetelepítésével pezsgő kulturális negyed és rekreációs terület jött létre.

A Zsolnay Kulturális Negyed a pécsi EKF több mint 11 milliárd forint költségvetésű beruházása, egyben Közép-Európa legnagyobb ipariműemlék-rekonstrukciója volt, amelynek révén – 5 hektáron 40 ezer négyzetméternyi épület felújításával – Magyarország egyik legnagyobb kulturális központja jött létre. A területet a megújulás után többféleképpen hasznosították: a Zsolnay Porcelánmanufaktúra a negyed keleti részébe került, az így felszabaduló részeken pedig olyan kulturális-művészeti övezet létesült, amely nemcsak a város turisztikai palettáján új színfolt, de a városlakók is teljesen újszerű, tartalmas kikapcsolódásra csábító létesítményegyüttessel gazdagodtak.

Az épületállomány nagy részét a gyár volt egységei képezik. Konferencia-, előadó-, oktató-, kiállító- és foglalkoztatótermek mellett itt látható a Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás, Gyugyi László híres Zsolnay-gyűjteménye, a Rózsaszín Zsolnay-kiállítás, a Zsolnay Mauzóleum. Helyet kapott a Bóbita Bábszínház, egy planetárium, a porcelángyár működését bemutató látványmanufaktúra, valamint egy interaktív tudományos-technikai kiállítás is. A terület déli része egyetemi negyeddé alakult, ahová többek között a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara költözött be: szobrászok, festők, keramikusok, zenészek.

A Zsolnay Kulturális Negyedet bemutató 200 oldalas, gazdagon illusztrált könyv az elmúlt másfél évszázad során bekövetkezett változásokat követi. Felvillantja azt, hogy az 1854-es gyáralapítástól kezdődően milyen beruházások, fejlesztések valósultak meg a gyár területén, illetve azt, hogy az 1948-as államosítás utáni évtizedekben milyen állagromlások, funkcióvesztések következtek be, továbbá, hogy a leromlott épületek miképp nyerték el mai, európai színvonalú formájukat, milyen új funkciókkal gazdagodtak.

A könyv nemcsak a felújítás előtti és utáni állapotok képi megjelenítésére vállalkozik, hanem arra is, hogy a Janus Pannonius Múzeum tulajdonában lévő 19. századi, vagyis a gyár korai korszakából származó fotográfiákból is felvonultasson jó néhányat, amelyek nemcsak az épületeket, hanem a Zsolnay családot és a 19. század sajátos miliőjét is bemutatja az olvasóknak.

A kötet fotóit Cseri László, a felújítás előtti képeket Kismányoky Károly készítette, a grafikai terv Sándor Zsolt munkája.