Zsolnay épületkerámiák Pécs városában
Fotóesszé: Zsolnay
Valamikor Európa-szerte ismertek voltak a Zsolnay-kerámiák, ma már azonban az egykori pirogránit üzem épületei üresen állnak. Cseri László fotórovatának első darabjában bejárja a Zsolnay-negyed tereit, és bemutatja a város különböző helyein látható kerámiákat.
Páva Zsolt, Pécs polgármesterének kezdeményezésére ez év februárjában döntött a kormány a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítéséről, a csődtörvény alapján. A döntés oka az volt, hogy a Zsolnay évek óta jelentős tartozást halmozott fel pénzügyi szervezetekkel és közszolgáltatókkal szemben, így kétségessé vált, hogy fizetési kötelezettségeit rendezni tudja.
A Zsolnay Zrt., amely 2013 óta a szír származású svájci üzletember, Bachar Najari 74,5 százalékos tulajdona, egykoron szebb napokat látott, és nem csupán dísztárgyakat, étkészleteket, nippeket gyártott, hanem az 1880-as évektől kezdődően fagyálló pirogránit épületdíszítő, mázas és mázatlan kerámiákat is. A pirogránit termékek legfőbb jellemzője az időtállóság, amit bizonyítanak azok a gyönyörű épületek, amelyek a 19. század utolsó évtizedeiben vagy a századforduló táján épültek az Osztrák–Magyar Monarchia és Közép-Európa egyéb területein. Ez a Zsolnay Vilmos által kifejlesztett anyag tette lehetővé, hogy a magyar szecessziós építészet egyedülálló alkotásokat hozzon létre a monarchia településein, és olyan városok nevezetes épületein jelenjen meg, mint például Bécs, Budapest, Herkulesfürdő, Kecskemét, Kolozsvár, Máramarossziget, Marienbad, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pozsony, Prága, Szabadka, Szeged és Zágráb.
A pécsi Zsolnay-gyár épületkerámiái természetesen Pécs városában is megtalálhatók, és nem csak a jelentősebb épületeken, hanem olyan házak homlokzatain, amelyek építészeti értéke ugyan nem európai jelentőségű, de bizonyítja, hogy a 19. században a gyár hihetetlen mennyiségű és minőségű terméket kínált az építőknek. Az külön érdekesség, hogy a gyár egyes épületelemekből, szobrokból, kutakból, burkolóanyagokból másodpéldányokat is legyártott, amelyekkel a saját üzemi épületeit díszítette, így a ma már a kulturális negyedként látogatható öthektáros intézményhalmazban megtekinthetők olyan értékek, mint például a budapesti Műegyetem kiskörúti épületének homlokzatán sorban fekvő, mázas kerámiából formált aktok, a bécsi Equitable biztosítótársaság irodaháza udvarának csempéi és plasztikai díszei, a bécsi Zacherl-cég orientalizáló gyárépületén található perzsa motívumokat tartalmazó torony, a budapesti millenniumi kisföldalatti csempeburkolata, az Országház plasztikai díszei vagy a hágai Nemzetközi Bíróság épületében (egykori Hágai Békepalota) található hatalmas padlóváza.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a rendszerváltást követően néhány kortárs építészeti alkotáson megjelentek ugyan Zsolnay épületkerámiák, de az idő múlásával nemcsak az építési kedv csökkent a gazdasági helyzet romlásának eredményeként, hanem a pirogránit gyártási kedv is. A hajdani pirogránit üzem épületei ma a Zsolnay Kulturális Negyedhez tartoznak, de hasznosításuk elmaradt, s üresen tátonganak az egyébként rendkívül izgalmas, varázslatos terei.