Noha az utóbbi évek során Breuer Marcell ismertsége és elismertsége valamelyest növekedett, a városban és Magyarországon ma is nagyságrendekkel alacsonyabb annál, amit megérdemelne. Breuer alkotóként életének nagy részében az Egyesült Államokban tevékenykedett, és építészi életművének jelentős részét is az USA-ban hozta létre; Európában inkább korai bútortervei révén ismerik. Köztudott, hogy csőbútoraival, mindenekelőtt a designtörténeti ikonná vált Vaszilij-székkel új fejezetet nyitott a design történetében, az azonban kevésbé ismert tény, hogy akár a családiház-tervezés, akár a természeti vagy városi közegben alkalmazott, a helyszíni és előregyártott nyersbetont alkalmazó, úgynevezett brutalista építészet terén is meghatározó módon befolyásolta a 20. századi építészet alakulását.

Pécs város régi adóssága, hogy világhírű fia emlékezetét méltó helyre emelje. Ezen a téren a JPM mindig is élen járt: Dr. Hárs Éva, a múzeum akkori igazgatója már az 1970-es években kísérletet tett a kapcsolat felvételére; ennek a kísérletnek a dokumentumait, Hárs Éva és Breuer levelezését a JPM adattára őrzi; a levelek a múzeum tulajdonában lévő képzőművészeti alkotások, bútorok, fotók és más dokumentumok mellett szintén láthatók voltak a Pécsi Galériák emlékkiállításán. Mielőtt azonban részletesebben bemutatnám ezeket, a teljesség igénye nélkül, röviden felsorolnám azon eseményeket, kiállításokat, amelyek az utóbbi nagyjából húsz év során hozzájárultak Breuer emlékezetének megőrzéséhez.

2002-ben, Breuer születésének 100. évfordulóján a Janus Pannonius Múzeum rendezett centenáriumi kiállítást a Múzeum Galériában. A kiállítás 2002. június 7-én nyílt meg, kurátora Várkonyi György művészettörténész volt. A Breuer-örökség ápolásának akkori állapotait jellemzi a tény, hogy az Új Dunántúli Napló a megnyitót tudtul adó híren kívül mindössze egy nyúlfarknyi cikkben emlékezett meg Breuerről és a centenáriumi kiállításról, melyen Breuer képzőművészeti alkotásai és a tervei alapján készült, a JPM tulajdonában lévő bútordarabok mellett a Breuer korai hatását tükröző, helybeli iparosok által készített bútorok is megtekinthetők voltak.

Breuer Marcell: Pieta, 1920, linómetszet, JPM.

2003-ban a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán „Breuer Marcell Doktori Iskola” néven indult posztgraduális képzés, 2010-ben pedig, az Európa Kulturális Fővárosa programsorozatának kiemelkedő eseménye, a JPM Múzeum Galériában megrendezett „A művészettől az életig – magyarok a Bauhausban” című kiállítás révén Breuer életműve Bajkay Éva és Várkonyi György kurátori munkájának köszönhetően ismét hangsúlyt kapott. Szintén az EKF kapcsán született döntés az új Kodály Központ előtti közterület, a Breuer Marcell sétány elnevezéséről. Az EKF évében a Dél-dunántúli Építész Kamara „Breuer Pécsett/Oda-vissza” címmel pályázatot hirdetett egy köztéren felállítandó Breuer Marcell-emlékmű tervezésére. A pályázat lezajlott, ám a győztes pályamű, Csákány István Breuer emlékszoba című alkotásának felállítása a mai napig várat magára.

Tizenkét évvel később, 2022-ben Breuer születésének a 120. évfordulója újabb alkalmat teremtett (pontosabban teremthetett volna) a város híres szülöttének ünneplésére. Budapesten, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ keretében működő Walter Rózsi villában rendezett kerekasztal-beszélgetésen a legnevesebb szakemberek sorában Várkonyi György és Mendöl Zsuzsanna is szerepelt. Pécsett az évforduló kapcsán egyetlen eseményre került sor: a Budapest DesignWeek rendezvényéhez csatlakozó Pécs DesignWeek alkalmával, 2022. október 14-én, a Csontváry Múzeum időszaki kiállítóterében nyílt meg a „Találkozások terei – pécsi építészek a design világában” című kiállítás (kurátor: Getto Katalin), ahol látható volt a JPM tulajdonában lévő két ikonikus bútordarab, a Vaszilij-szék és a Cesca egy-egy példánya. A kiállítás megnyitó eseményeként került sor a Breuer életének és munkásságának szegmenseit taglaló minikonferenciára Mendöl Zsuzsanna, Várkonyi György, valamint Horányi Éva, az Iparművészeti Múzeum bútortörténeti osztályának főmuzeológusa részvételével. Várkonyi György Breuer viszonylag kevéssé ismert, a Bauhaus színházi, színpadi kísérleteihez kapcsolódó munkáit, Horányi Éva Breuer alumínium bútorainak történetét mutatta be, Mendöl Zsuzsanna pedig egy sor új, Breuer születésével, családjával és nevelődésével kapcsolatos kutatási eredményt, egyebek mellett Breuer Irgalmasok utcája 4. szám alatt ma is álló szülőházának azonosítására vonatkozó adatokat tárt a nyilvánosság elé. (Az Irgalmasok utcájában található szülőház falán 2023. november 8-án, a „Hiány és emlékezet” kiállítás megnyitójának napján leplezte le a DDÉK által elhelyezett emléktáblát Horváth András alelnök.)

A JPM tulajdonában lévő Breuer-bútorok a 2010-es "Magyarok a Bauhausban" kiállításon

2023-ban indult meg az együttműködés a ZSÖK és a JPM között a Zsolnay Negyed m21 galériájában rendezendő emlékkiállítás ügyében: Fekete Valéria főkurátor a múzeumhoz fordult a Modern Magyar Képtár állandó kiállításában szereplő, illetve a raktárban és az adattárban őrzött műtárgyak, bútorok és dokumentumok kölcsönzése, illetve a JPM munkatársainak szakmai közreműködése érdekében. A szakmai munkában Várkonyi György szaktanácsadóként, Getto Katalin a forráskutatásért felelős társkurátorként vett részt. Kutatási eredményeinek rendelkezésre bocsátásával Mendöl Zsuzsanna, illetve a Képző- és Iparművészeti Osztály vezetőjeként Nagy András járult hozzá a kiállítás sikeréhez.

A „Hiány és emlékezet” című kiállításon a Pécshez kötődő anyag jelentős súllyal szerepelt. Breuer nemzetközi karrierjének tényei számos forrásból megismerhetők: a hagyatékában szereplő tervek, fotók, dokumentumok legnagyobb számban az Egyesült Államokban lévő Syracuse-i Egyetem könyvtárában működő Marcel Breuer Digitális Archívumban, illetve a Smithsonian Institution archívumában találhatók. A kiállításon szereplő tervmásolatok, fotók is jórészt e két archívumból lettek kölcsönözve. Breuer munkásságát számos amerikai és nyugat-európai monográfia és publikáció dolgozza fel, ám a korai éveire, családjára, iskoláira, művészi nevelődésére vonatkozó adatok és értelmezések a külföldi szakirodalomban alig kaptak nyilvánosságot. Életművének egyik legjelentősebb mai kutatója, Berry Bergdoll professzor, a Columbia Egyetem tanára a kiállítás előkészítési fázisában Pécsre látogatott. A személyes találkozás és a Modern Magyar Képtárban tett látogatás során világossá vált, hogy bár Breuer nemzetközi pályafutását magas szintű kutatások tárták fel, az indulásával kapcsolatos tények, például Breuer korai, pécsi képzőművészeti alkotásai szinte teljesen ismeretlenek a nemzetközi kutatók számára, csakúgy, mint a családjára vagy korai iskoláira vonatkozó adatok, melyek szintén Pécsett keresendők.

Indokolt volt tehát, hogy a kiállításban erős hangsúlyt kapjon a pécsi anyag: a JPM adattárában található családi fotók, a levéltárból kölcsönzött, Breuer iskolai előmenetelét mutató állami főreáliskolai értesítő, illetve a korai, képzőművészeti alkotókorszakot illusztráló művek.

Breuer Jakab, Breuer Marcell apja, JPM.
 

Az emlékkiállítás másik attrakcióját a bútortörténeti rész alkotta. A bútorokat az Iparművészeti Múzeumból, a Bauhaus design örökségét ápoló Tecta bútorgyár kollekciójából, különféle magángyűjteményekből, illetve a JPM bútortörténeti gyűjteményéből kölcsönözte a Pécsi Galériák.

A JPM adattárából kölcsönzött eredeti Breuer-levelek a mester életútjával, személyiségével kapcsolatos ismereteink gyarapításához járultak hozzá. A levelek egyik része kifejezetten személyes jellegű, ezek közül különös érdeklődésre tarthat számot az 1956 októberében keletkezett néhány levél, amelyeket Bécsben tartózkodó édesanyjához és nővéréhez, Mimihez írt.

Az 1970-es években keletkezett, Dr. Hárs Évához, a múzeum akkori igazgatójához címzett levelekből kiderül, hogy Hárs kitartóan dolgozott a Breuer munkáit bemutató időszaki kiállítás megszervezésén, illetve már ekkor, 1977–79 között felvetette egy esetleges állandó kiállítás, sőt, állandó múzeum létesítésének ötletét. A Jelenkor folyóirat egy évvel Breuer halála után, 1982-ben folytatásokban (1982. évfolyam, 9., 10., 11., 12. szám) közölte a Breuer és Major Máté közötti levelezést. Major Máté Kossuth-díjas építész, egyetemi tanár, akadémikus, a modern építészet hazai ügyének elkötelezett képviselője már az 1940-es évektől kezdve kapcsolatban állt Breuerrel. Az 1970-es években ő is dolgozott azon, hogy megnyerje az akkori döntéshozókat és Breuert: tervezzen épületet szülőhazájába. Kezdetben Budapesten egyengette ennek az útját, de erőfeszítései újra és újra közönybe vagy ellenállásba ütköztek. Ekkor fordult érdeklődése Pécs felé, és Breuer figyelmét is felhívta arra a lehetőségre, hogy szülővárosa talán alkalmasabb teret kínál terveik megvalósítása számára. Érvelésében a pécsi múzeum mint a város kulturális életének meghatározó értékeleme is jelentős szerepet kap, amely akár az állandó Breuer-kiállításnak is otthont adhat. Ezt Major már 1971-ben felveti Breuernek, aki fogadókésznek mutatkozik. A pécsi időszaki, esetleg állandó kiállítás megvalósítására való törekvések 1977-től válnak intenzívebbé. Takács Gyula megyei tanácselnök-helyettes és Horváth Lajos megyei tanácselnök is levélben kéri fel Breuert az együttműködésre, Hárs Éva pedig a tervezett kiállítás anyagának összeállításában levelez a mesterrel. Ennek a JPM adattárából kölcsönzött dokumentumai voltak láthatók a Hiány és emlékezet kiállításon.

Dr. Hárs Éva levele Breuer Marcellhez (1. oldal), 1977. május 16. JPM.

A fentiek alapján kijelenthető, hogy a Janus Pannonius Múzeum fontos szerepet játszott Breuer Marcell emlékezetének megőrzésében, és továbbra is programadóként kell részt vennie nemcsak Breuer Marcell emlékezetének, hanem egészében a pécsi koramodern építészet örökségének őrzésében, gyarapításában, kutatásában és közzétételében.

(Bélyegkép: Breuer Marcell: Gitáros, 1920, linómetszet, JPM.)