Az 1930-as években világszerte megalakultak az első vértranszfúziós központok. Hamarosan Magyarországon is hasonló folyamat indult meg. Az első magyar véradó szolgálatot dr. Kubányi Endre hozta létre Budapesten, a Rókus Kórházban. Pécsen a szervezett vérellátás is ez idő tájt, a Dischka Győző utcai volt Városi Felsőkereskedelmi Iskola épületében kezdte meg működését.

A Pécsi Regionális Vérellátó Központ feladata Baranya, Somogy és Tolna megye vérellátásának biztosítása. Tevékenységének három fő területe a vérgyűjtés, a vérkészítmény-előállítás, valamint a betegek és várandósok vércsoport-szerológiai vizsgálata. Évente körülbelül 37 000 egység vért vesznek intézeti, valamint kiszállásos vérgyűjtéseik alkalmával. Vérkészítmény-előállító részlegükön a véradásból származó teljes vért dolgozzák fel, melyből háromféle vérkészítményt állítanak elő: vörösvérsejt-koncentrátumot, vérlemezke-koncentrátumot és friss fagyasztott plazmát.

A Pécsi Regionális Vérellátó Központ 2015. március 15-én új helyre költözött, a Hodossy László, Földesi Zoltán, Gulyás Róbert, Schrammel Zoltán és Máté János tervezte épület teljes mértékben megfelel a 21. század építészeti követelményeinek. A szigorú szakmai előírásoknak megfelelő munkakörülmények megteremtése mellett a megújuló energiák lehető legnagyobb mértékű felhasználása (geotermikus kutak, napelemek), valamint akadálymentesített épület létrehozása volt a fő irányvonal. Tervezéskor figyelmet fordítottak a gyengénlátó, nagyothalló és mozgáskorlátozott emberekre is.

Az építési területet az Ifjúság útja és Pacsirta utca által határolt Pécsi Tudományegyetem területéből alakították ki, amit a Pacsirta utca felől lehet megközelíteni. A telek a Pacsirta utca felől a rétegvonalakkal párhuzamosan tárul fel mind gyalogosan, mind gépjárművel. Az épület a feltöltés előtti eredeti terepviszonyokhoz közelítő terepadottságok visszaállítására tesz kísérletet szintjei és a burkolatfelületek kialakításával.

Az épületet kelet-nyugati hossztengellyel, a terepadottságok figyelembevételével helyezték el a tervezési területen. A tervezett épület tömegformálását tekintve monolitikus tömbként jelenik meg, mely az egyszerű hasáb formából finom szögtörésekkel emelkedik ki. Hagyományos értelemben vett ablak az épületen nem jelenik meg, helyette a tömör és nagy méretű áttetsző felület arányának finom hangolásából keletkező egység dominál. A nyílásfelületek mérete a mögöttük húzódó térsor épületen belül elfoglalt jelentőségét tükrözik, illetve transzparenciát, átláthatóságot biztosítanak a külső szemlélő számára. Az épület érzékenyen reagál a korábbi eredeti terepviszonyokra, melynek megfelelően a délkeleti oldalon a kissé visszahúzott, kiegészítő funkciókat hordozó pinceszint és a zöldfelület felett ellebeg. A tetőn készített gépészeti felépítmény a lehető legsemlegesebb megjelenéssel, hangelnyelő burkolattal, de az épület egységéhez igazítva szintén finom kibillenéssel simul bele annak egységes megjelenésébe. A nagy méretű üvegfelületek mellett tömör homlokzati felületként szerelt, átszellőztetett, matt fehér homlokzatburkolat jelenik meg.

Kevés olyan épülettípus van, amely szebben jeleníti meg egyszerre a legmodernebb technológiát és a humanizmust, mint egy vérellátó központ. A kívülállók számára részben misztikus, ahogy a legértékesebb testnedv elindul tudományos útjára, hogy korszerű berendezések és értő kezek között életmentő gyógyszerré váljon, részben szívszorító, amikor a vérszállító kocsi sietve távozik egy kórház felé, részben felemelő, ahogy a segítő donorok forgalmát látják. Építészetileg megfelelni e kettősségnek csak akkor lehet, ha a funkciót tökéletesen kiszolgálva marad erőnk a középület jelleg erős hangsúlyozására, a nyitottság és átláthatóság megteremtésére. A belső forgalom szétválasztása funkcionális követelmény. A vérkészítmény-előállítás ugyan zárt rendszerű, de nagyon szigorú higiénés és technológiai előírások mellett zajlik, ott idegennek nincs helye. A donorok tereit viszont éppen a nyitottságnak és kényelemnek kell jellemezni. A szerencsés telekadottságoknak köszönhetően a vérvétel és vérkészítmény funkcionális kapcsolatrendszere egy szinten, a földszinten tudott maradni. A vérvételi helyiség a legnemesebb tér, ezt igyekeztek formálásával is kifejezni, és kellemes környezetet teremteni a véradásra várakozva, vagy a véradás utáni pihenő számára.

(Forrás: Országos Vérellátó Szolgálat, Építészfórum)