1991 és 1997 között, az Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány szervezésében, közadakozásból valósult meg a tizenhárom mellszoborból álló galéria. A mű létrejöttének története azonban korábban indult. Pécs középkori eredetű belvárosa a 20. század második felében már egyre nehezebben viselte a növekvő autóforgalmat. A történeti városmagot tehermentesítő körúthálózat kiépítésére volt szükség. Ehhez a modern kori lineáris struktúrához egy középkori lineáris struktúra igénybe vétele adódott: a nagyrészt ma is álló városfalat övező, egykori vizesárok nyomvonala. A mérnöki műtárgyak létesítését kívánó feladat építészeti tervezését Dévényi Sándor és Kistelegdi István építészek vezetésével az egykori Pécsiterv vállalat végezte az 1980-as évek elején.

Ennek a munkának része volt az akkor már az Aradi vértanúk nevét viselő útvonal tervezése (az Aradi vértanúk útja mai nevét 1948-ban kapta, előtte Petrezselyem utcának nevezték), ahol a forgalomtól elválasztott, látványban gazdag sétányt alakítottak ki a tervezők. A régi utca egyik oldalán lévő öreg házakat lebontották, az utat mélyítették, amely egy újonnan épített alagútba torkollik. 

Az így leszűkült régi utca egyik oldalán míves korlátot építettek. A sétányon a vértanúk szobrainak az elhelyezésére az akkori politikai viszonyok között nem volt lehetőség. Erre a rendszerváltás után létrehozott alapítvány volt csak képes. A szobrok elhelyezése az általuk ábrázolt honvédtisztek kivégzésének sorrendjében történt. A tizenhárom portrét hét pécsi és egy kolozsvári, azaz Pécs testvérvárosában élő szobrász késztette. Így jött létre az aradi vértanúk pécsi kálváriája. Az „Aradi vértanúk pécsi panteonja” lényegében egy utca (illetve annak egyik oldala), ahol mind a tizenhárom vértanú mellszobra látható. A városfal mentén kialakított sétányon is elhelyeztek szobrokat, pécsi művészek alkotásait.

(Források: Országépítő, UtazzItthon)