A Jókai utca 2-ben álló ház elődjében lakott Zsolnay József, Zsolnay Vilmos nagyapja, ahol vele élt a fia, Zsolnay Miklós, Vilmos apja is. Vilmos is ebben a házban született, innen költöztek le a Jókai utca 6-ba, ahonnan a család később átköltözött a Széchenyi téren épített házukba, amelynek földszintjén volt Zsolnay Miklós kereskedése.

A Kossuth-díjas Dévényi Sándor építész által tervezett Római udvar, iroda és üzletház belső udvarában és mélygarázsában láthatók az alapozáskor előkerült római kori falmaradványok. A kerámia oszlopfők Dobány Sándor alkotásai. Dévényi egy interjú során elmondta, fontosnak tartja, hogy a ház életre keljen. A Római udvar például két utcára néző, három épületből álló átjáróház. A Teréz utca kisvárosias, földszintes beépítésű, amelyet az új épület ereszmagassága is követett. Ebbe a kissé archaizáló homlokzatba hasít bele a bejárati rizalit, ami az egész struktúra nyugalmát felborítja, mozgást visz bele. A kizökkentés funkcionális indoka Dévényi szerint, hogy egyszerre kell nyitnia és zárnia, beinvitálnia, segítve az udvari boltok forgalmát.

A másik, Jókai utcára néző homlokzat formálása egészen más, hiszen a nagyvárosiasabb, eklektikus utcának is más a funkciója a város életében. Itt – az organikus építészet jegyében – állati és növényi motívumokat alkalmazott: az épület „élőlényként” jelenik meg. A színeknek óriási jelentőségük van az építészetben, érvel Dévényi, a szín a formát alátámasztó, az épületet magyarázó, értelmező elem. Elképzelései szerint, nemcsak természeti környezetben, de városi épületeken is lehet használni erősebb színeket. A földszínek, az okker, a terrakotta, a mohazöld szervesebb szolgálói a formáknak, mint a vakító fehér, amely mindent egyforma hangsúllyal kezel. A Római udvar épületével szemben áll egy másik Kossuth-díjas építész, Bachmann Zoltán húszlakásos társasháza, amely 1989-ben épült annak a háznak a helyén, ahová annak idején Zsolnay Vilmosék leköltöztek.

Többek között Pilkhoffer Mónika kutatásai alapján tudjuk, hogy az 1902–1904 között épült pécsi postapalota homlokzata igazi eklektikus alkotás, ahol a gótikát idéző baldachinos szoboralakok és a francia reneszánsz díszítőmotívumok mellett az ablakok formáiban és az oldalhomlokzat stilizált virágos betéteiben már a szecesszió is megjelenik. A mázas címer, a posta funkciójára utaló pirogránit domborművek és a tetőcserép kivitelezésében végre szerepet kapott a pécsi Zsolnay-gyár is. A korábban épült középületeknél − ahol a költségeket a város fedezte − a gyár egyedi és kiváló minőségű termékei takarékossági okokból kevés szerephez jutottak a homlokzatokon.

Az a város, mely a világhírű szecessziós porcelángyárnak adott otthont, architektúrájában konzervatív maradt, és mind a színház, mind a városháza tervpályázata kapcsán visszautasította az önálló magyar stílus megteremtésén munkálkodó Lechner Ödön és követőinek terveit. Ezért az első, meglehetősen megkésett szecessziós középület jelentősége kiemelten nagy, és kimutatható hatást gyakorolt a helyi építészetre. A pécsi postapalota épületét 2005-ben felújították, megtisztították a homlokzatot, új Zsolnay kerámialapokkal fedték a tetőzetet. Megszépült a fogadószint, és visszaállt a terem felülvilágítását biztosító, szecessziós üvegablak eredeti megjelenése is.

A Jókai utca harmadik szakaszában jórészt a hatvanas években épült bérházak sorakoznak, ezt a sort bontja meg egy teresedő részen álló általános iskola, amely előtt található egy szoborcsoport, Kucs Béla alkotása, amelyet 1964-ben állítottak fel. A bronzszobor három gyermeket ábrázol, akik egy magasított falú, vízzel töltött medencében, köveken táncolnak, játszanak, ugrándoznak. A szobor eredetije Szentendrén van, amelyről több másolat is készült, címe: Vízen átkelő gyerekek.

A Jókai utca legvégén található a MÁV Üzletigazgatóság 1914-ben, Jenei Ernő tervei alapján elkészült épülete. A gyönyörű épületet 2013-ban újították fel, illetve a parkot is ekkor újították meg. Az épület parkjának különlegessége „Nyalóka”, a 22 020 pályaszámú gőzmozdony.