A pécsi Szent Ferenc templom és a betlehem
Fotóesszé
A pécsi Szent Ferenc templomban karácsony előtt minden évben felállítják az életnagyságú betlehemet, amelyet egy ferences barát faragott 1941-ben. Cseri László fotóesszéje a betlehemet és a templom nevezetességeit mutatja be.
A ferences rend szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá III. Ince pápa. Magyarországon hamar megjelentek a rend képviselői, 1228-ban már megvetették a Szűz Mária ferencrendi szerzettartomány alapját. A rend pécsi működésükről tanúskodó első adat 1256-ból való. A tagok ekkor még elszórtan, magánházakban laktak. A ferencesek a Kóródy család adományából hozták létre első pécsi rendházukat. Középkori, kéttornyú templomukat ugyancsak az ő adományukból építették fel a XIV. század elején. A gótikus épület a ferencesekre jellemző, téglány alaprajzú hajóval, nyújtott, kelet felé néző szentéllyel épült meg. A török időkben a templomot lerombolták, egy részét Memi Pasa dzsámijává alakították, a korábbi szentély mögött, a mostani főbejárat előtt pedig felépítették Memi Pasa fürdőjét, amelynek maradványai ma is megtekinthetők.
Miután a megszálló törökök elhagyták a várost, a területet ismét a ferences szerzetesek kapták meg, akik kezdetben a dzsámiban mutattak be szentmisét. 1715-ben kezdődött meg az új templom építése. A legjelentősebb változások 1727-ban történtek. Megváltozott a templom tájolása, hiszen a barokk kor már szabadabb téralakítást tett lehetővé, és eltekintett a középkorban szokásos keleteléstől. A főoltár a szentélyével együtt átkerült a nyugati oldalra, a keleti oldalon pedig ajtót nyitottak. Az épületre a későbbi korok is jól látható módon rátették nyomaikat. 1807-ben készült a hagyma formájú toronysüveg, majd 1880 és 1890 között az eklektika szellemében a homlokzatokat teljes mértékben átalakították.
A legutóbbi nagy építkezés 1925 és 1926 között történt P. Oberten Odilo rendházfőnök kezdeményezésére. Ekkor a hajót északról kísérő kápolnasort egybenyitották, mellékhajóvá alakították, és elkészült az északi homlokzat külső, mellvédszerű, Colosseum-motívumos arca. A templom keleti irányba néző, téglány főbejárata kicsi timpanonnal van ellátva, fölötte lizénákkal közrefogott és ívesen megmozgatott párkánnyal lezárt kórusablak látható. A főhomlokzatot lezáró, háromszögű oromzaton Ungváry Sándor mozaikfestménye látható: ferences szerzetesek hódolnak Jézus előtt. A bejárattól jobbra áll a 25 méter magas torony, amely a templom külsejének egyetlen eredeti, barokk formájában megmaradt részlete. A harangok szintjén kosáríves ablak található, majd a fekete számlapú óra következik órapárkánnyal, aztán a párnatagos, zömök hagymasisak zárja a látványt. Oldalhomlokzatán ívek és lizénák által tagolt, a római Colosseumhoz hasonlító kiképzés jelenik meg. Az északi hosszoldalon eklektikus kapu nyílik, fölötte hatalmas kővázával megtört timpanon.
Az előcsarnokba belépve megdöbbenti a látogatót a templom gazdag, igényes barokk berendezése. A tér érdekessége, hogy egy fő- és egy mellékhajóra tagolódik. A főhajó fölé fiókos dongaboltozat borul, melyet a fiókok csatlakozásánál három freskóval láttak el, ezek Assisi Szent Ferenc rendalapító életéből ábrázolnak egy-egy jelenetet. Mindkét hajó megragadó elemei a barokk mellékoltárok. A főhajóban a bejárat felőli első szobor a Lisieux-i Ki Szent Teréz tiszteletére készült, amely két korinthoszi oszlop között, fülképben áll. A főpárkány feletti első részben Szűz Máriát láthatjuk a Kisdeddel, ezt követi Szent József oltára. A szentélyhez legközelebb a Jézus Szíve oltár található. A szentélyt csegelyes kupola fedi. Freskóját Gebauer Ernő festette. Az oltár 1760-ban készült máriagyüdi és siklósi márványból. Az 1737-ben készült főoltárkép Assisi Szent Ferenc elragadtatását ábrázolja. A ferences asztalosműhelyben a 18. század közepén már orgonaépítéssel is foglalkoztak. 1719-ben már készítettek egy orgonát a templom részére.1803-ban és 1809-ben korszerűsítették az orgonát, melyet 1879-ig használtak. Ekkor Angster József két manuálos, majd 1945-ben három játszóasztalú és 36 változatú orgonát épített. A díszes szószék, a gazdagon faragott padok, az orgonaház és a tiroli márványból készült keresztút a 18. századtól a 20. század elejéig működő ferences rendi asztalosműhely és szobrászműhely alkotása.
A templom ékessége a karácsonyi időben felállított életnagyságú, fából faragott, festett szobrokból álló betlehem. A teljes betlehem több mint 50 darabból álló együttesét első alkalommal 1941-ben állították fel, azóta minden évben karácsonytól Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig, február 2-ig tekinthető meg. Az alakokat Tóth Ferenc asztalos faragta ki, aki P. Bohnert Valerián, a ferences máriagyűdi kolostor házfőnökének kérésére kezdett dolgozni kisebb-nagyobb a húszas években. Hivatása gyakorlása közben jött a felismerés, hogy ő is barát szeretne lenni. Szécsényben novíciusként oltárépítő műhelyt hozott létre, majd ezt követően alakult meg a pécsi Szent József építőműhely, amelynek vezetője lett immár Ernő testvérként.
Forrás: pecsferencestemplom.hu és templom.hu