A templom mostani felújítási munkálatait az tette szükségessé, hogy a 2020. december 29-én Horvátországban pusztító földrengés elérte a pálosok által 1741 és 1756 között épített, barokk stílusú templomot: a falakon repedések, a díszítőfestett felületeken és a freskókon sérülések keletkeztek, vakolat- és törmelékdarabok hullottak le, és nagyobb vakolatrészek váltak el a falazattól. A templom nemcsak belül, hanem kívül, a nyugati homlokzatán is megsérült, ahol kár érte a párkányzatot és a vakolatot is. Az épületen belül le nem hullott, de meglazult mennyezeti vakolatrészek leesésének veszélye miatt a templomot biztonsági okokból két évig bezárták.

A több ütemben elvégzett munkálatok keretében sor került a keletkezett repedések javítására, injektálására, a templombelső díszítőfestésére, a freskók és képek restaurálására, a nyílászárók egy részének cseréjére, az orgona javítására, a hangosítás megújítására, a templomi folyosó felújítására, a sérült nyugati párkányzat és homlokzat javítására és teljes festésére.

A török hódoltságot követően, 1686-ban néhány pálos szerzetes érkezett Pécsre. 1698-ban, az egykori Budai kapu mellett engedélyt kaptak a megtelepedésre. Barokk stílusú templomukat és kolostorukat Vépi (Wépy) Máté szerzetes tervezte 1740-ben. A templom alapkövét Berényi Zsigmond püspök a következő évben tette le. Előbb egy torony nélküli, egyhajós-kápolnafülkés, hosszított szentélyű és orgonakarzatos templom épült meg. A szentély alatt kriptát alakítottak ki. A fehérre meszelt belső térben Szentháromság-oltárt állítottak, a hajó kápolnafülkéiben pedig négy-négy mellékoltárt helyeztek el, köztük egyet a pálosok névadója, Remete Szent Pál és egyet Szent Tekla tiszteletére. A templomot 1756-ban Klimó György püspök a Szentháromság tiszteletére szentelte fel. A sekrestye, az oldalfolyosó és a két homlokzati torony 1779-ben, ismeretlen terv alapján, a kolostor építésének utolsó szakaszában készült el.

II. József 1786-ban feloszlatta a pálos rendet, így az épületegyüttes fél évszázadig használaton kívül állt, berendezését pedig széthordták. Az Urunk színeváltozásáról elnevezett templomot a városi köznyelvben 1835-óta „Lyceum templom” néven emlegetik, mert Szepesy Ignác püspök megvásárolta az épületegyüttest, majd azt a jogi és bölcseleti kar, az úgynevezett Lyceum részére felújíttatta.

A templombelső felújításakor készült el az Urunk színeváltozását ábrázoló főoltárkép, valamint a kápolnafülkékben a hívek adományából a Mária mennybemenetele, valamint az eredeti templomtitulusra utalva a Szentháromság mellékoltár is. Az utóbbi antependiumán látható Szent István vértanú megkövezésének jelenete, amely Paulus Antonius Senser eszéki festő alkotása. Az oltárépítmény és a szentély két oldalán, a falfülkékben lévő, Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázoló szobrok, valamint a szószék 1939-1940-ben, a belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony-plébániatemplom átépítésekor kerültek a templomba. A diadalív jobb oldalán függ Otto Scharfer 1894-ben készült olajfestménye, amely a Patrona Hungariaet ábrázolja.

1872-ben Kovács Zsigmond püspök megbízásából Mücke Ferenc akadémiai festő elkészítette a szentély és a templomhajó freskóit. Az erősen megrongálódott freskókat 1929-ben Gebauer Ernő festőművész, több más pécsi templom festője restaurálta és új kompozíciókkal egészítette ki: a hajó bal és jobb oldali kápolnafülkéiben a pálosok történetével kapcsolatos jeleneteket festett. Az 1760-ban beépített orgona helyére 1906-ban a helyi Angster-gyár egy új, 24 regiszteres, három nyelvregiszterrel is rendelkező hangszert készített.

1997-ben a hívek szolgálatára a pálos rendé lett a templom, majd 2012-ben tulajdonjogilag is visszakapta azt a pécsi egyházmegyétől. A templombelsőt teljesen felújíttatták, és a használaton kívüli kriptában 600 urnahelyet alakíttattak ki. Az egykori pálos kolostor barokk épülete ma a Széchenyi István Gimnáziumnak ad otthont.

(Forrás: pecsiegyhazmegye.hu, wikiwand.com)