2015-ben készült pályázati tervünk alapvetése volt, hogy „szerethető” házat tervezzünk. Gondoltunk erre a modernizmus kritikájaként is, azt tapasztalva, hogy a „modern stílusú” építészeti művek csak kivételes esetekben állták ki az idő próbáját, mára zömében elbontották vagy átépítették őket. A posztmodern építészet megszületésében is szerepet játszott, ha nem is a szerethetőség, de az összetettebb, rétegezettebb értelmezés igénye. Mi persze nem poszt-posztmodern házra gondoltunk, hanem arra, hogy meg kell, hogy találjuk az új pécsi vásárcsarnok funkcionalitáson túlmutató építészeti tartalmának kifejezési módját is. Korán rátaláltunk két kereskedelmi archetípusra: a klasszikus bazilikára és keleti bazárra. A római bazilika (például Maxencius bazilikája) kereskedelmi és törvényhozási, „közéleti” csarnok volt, ha úgy vesszük, rendeltetését tekintve közvetlen ősképe a mai középületeknek, vásárcsarnokoknak, csak később vette birtokba a kereszténység saját céljaira. A keleti bazár, elsősorban kereskedelmi őskép, de közösségi fórum is, gondoljunk csak az isztambuli bazárra.

E két kereskedelmi őskép került tehát a bonc-, esetünkben rajzasztalra. Az új épületben mindkét őstípus megjelenik, természetesen a tervezők által szükségesnek ítélt elvonatkoztatással. Kényes kérdés ennek az elvonatkoztatásnak a módja, mértéke. Cél volt, hogy a házba lépő ember emléktárából beidéződjenek az ősképek, ugyanakkor kerülni akartuk a direkt citátumokat.

Céljaink, építészeti mondanivalónk kifejezéséhez korszerű szerkezetet kerestünk. A magas csarnokteret monolitikus vasbeton ívtartókból szerkesztettük meg, az alacsony bazár terének megidézéséhez napjaink kereskedelmi tereinek, a raktáráruházak előregyártott vasbeton szerkezeti rendszereit alkalmaztuk, pontszerű felülvilágítókkal. A vasbetonnak köszönhetően az ívtartós csarnok szerkezete karcsú elemekből tevődött össze, így a tér és térlefedés a kívánt módon könnyed lehetett. A bazilikális őskép legradikálisabb absztrakciójának tekintjük a csarnok teljes hosszában, egyik oldalán üveggel történő megnyitását. Ezzel a tér hosszmetszete tárul fel a vásártérre érkező látogató számára, belülről pedig nemcsak a vásártérrel létesül vizuális kapcsolat, hanem a várossal, sőt a Mecsek hegységgel is. Fontos eleme ez koncepciónknak abból a szempontból is, hogy szakítani akartunk a piaccsarnokok estében szinte általánosnak tekinthető jelenséggel, hogy azok este, éjszaka sötét tömegként jelennek meg, és sötétségük barátságtalanná teszi az őket övező köztereket is. Az éjszaka derengően megvilágított csarnok a köztér térbeli díszleteként működik.

Pécs régi vásárcsarnokának talán legnagyobb baja, hogy nincs szabadtéri piactere. Az új piactér térhasználata elképzelésünk szerint kettős: egyrészt a szabadtéri árusítás funkcionális felülete, másrészt a pécsi polgárok közösségi fóruma. A fórum centrumát kör alakú bazaltburkolat és vízmedence jelöli ki.

Az új pécsi vásárcsarnok funkcionális rendszerének lényege, hogy az áru a gazdasági udvar felől érkezik, csatlakozó hűtőházban tárolható, zárt úton jut a bazár üzleteibe úgy, hogy közben a vásártérről érkező vásárlókkal nem találkozik. A magas csarnok többcélú tér, az árusító asztalok sörfesztiválok asztalaivá alakulhatnak át. Az asztalok a bazárterekbe tolhatók, ezzel az impozáns csarnoktér kiüríthető és bármilyen célra használható.

Getto Tamás és Sztranyák Gergely