Emlékszem, hogy a kilencvenes évek közepe táján sokszor a szokásosnál is izgatottabban vártuk a kollégiumi szobában, hogy megérkezzen a friss lapszám. Akkor már több barátom is publikált a lapban, remek, tehetséges fiatal irodalmárok, akiknek ötleteire és munkáira mindig is nyitott volt a szerkesztőség. Én azonban inkább a lap érdeklődő olvasója voltam. Nem kergettem hiú ábrándokat: 19. százados irodalmárként mi keresnivalóm is lenne errefelé. A változás az ezredforduló táján következett be (mikor máskor?). Megtisztelő felkérést kaptam Szilágyi Márton Kármán József és Pajor Gáspár Urániája című kötetének bírálatára. Még inkább megtisztelő, hogy a szerkesztők azóta is gondolnak rám, s persze én is gondolok rájuk. Bizony előfordul, hogy felmerül bennem egy kritika vagy tanulmány terve, amit sehol máshol nem látnék szívesen, csak a Jelenkorban. Most is készülőben van egy.

(Fotó: Kálmándy Ferenc)