A hagyományok, a tekintély és a kultusz iránt mindig is kevéssé lelkesedtem, talán ezért is van, hogy pécsi egyetemistaként a Jelenkor nekem sokkal inkább ismerős embereket jelentett, semmint egy kultikus folyóiratot. Szolláth Dávidot, Nagy Boglárkát és persze Bertók Lászlót, akikkel találkoztam az egyetemen, különféle rendezvényeken és az utcán. Azóta csak még emberarcúbb lett, hiszen a jelenkorosok szinte minden irodalmi rendezvény résztvevői, szervezői.

A pécsi irodalmi élet szíve jelenkorsárga. A Jelenkor a motorja. Nemcsak megkerülhetetlen, de nélkülözhetetlen is. Szinte el sem tudom képzelni, minek tűnhet mondjuk Budapestről vagy Debrecenből ez a fontos folyóirat csupán a hasábjain keresztül. Pécsiként az élő irodalom.

(Fotó: Tóth László)