A legegyértelműbb és legfontosabb pécsi irodalmi kötődés a Jelenkor (mint műhely, mint szakmai-baráti közösség, mint folyóirat). Nem erős oldalam a személyesség, ezért nem szeretnék pécsi mivoltom irodalmi vonatkozásairól „vallani”. Két kivételt említenék, ahol mint értelmező fordulok a város története és hagyományai felé. A huszadik század egyik legjelentősebb vallástörténésze és ókortudósa, Kerényi Károly 1934 és 1940 között a pécsi egyetem tanáraként működött; itteni éveire vonatkozó kutatásaimat több alkalommal is összefoglaltam. A másik a pécsi underground-alternatív kultúra története, amivel kapcsolatban több írást is publikáltam. Ezek egyrészt önmagukban is izgalmas, másrészt önmaguk jelentőségén sokféleképpen túlmutató témák. Számomra emlékezetes publikációt többet is említhetnék jelenkoros írásaim közül, a fentiekhez kapcsolódva kettőt szeretnék most kiemelni: az egyik a Kerényi Károly és a pécsi egyetem (1934–1940), a másik az „Elszaladni késő, itt maradni kár”. Kálmándy Ferenc fotográfiái és a pécsi alternatív színtér.

(Fotó: Kiss Tibor Noé)