Nyugdíjas vagyok, a PTE Anglisztika Intézetének professzor emeritája. 1973 óta ezen a munkahelyen dolgoztam, amely az idők folyamán különböző neveket kapott. Fő területem az angol nyelvű irodalmak, azon belül elsősorban a modern ír dráma és színház. Szokták tőlem kérdezni, hogy tudok-e írül, erre sajnos nemmel kell felelnem. Az ír nyelv egyébként jobban hasonlít a magyarra, mint az angolra, például szintén elég bonyolult igeragozása van.

Az egyetemi oktatómunkámra emlékezve azok voltak a számomra legkedvesebb pillanatok, amikor diákjaim az olvasott, feldolgozott irodalmi művekkel kapcsolatban olyan összefüggéseket fedeztek fel, melyekre én magam sem gondoltam. Többször jártam Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, de legszívesebben Írországot kerestem fel, 2020 előtt évente átlag két alkalommal, hogy színházi eseményeken, és a színházhoz kapcsolódó tudományos programokon vegyek részt. Remélem, hogy 2022-től ismét sokat utazhatok, legalábbis Dublinba. Bár 74 éves vagyok, még számos tudományos tervet dédelgetek, ezek egyike Samuel Beckett magyarországi fogadtatásának további kutatása, és az anyag monográfiában történő közlése.

Szabadidőmben sétálok, verseket olvasok, és nagyon szeretek komolyzenét hallgatni. Édesanyámtól örökölhettem, hogy az operák is vonzanak, például A kékszakállú herceg vára és az Anyegin. A Jelenkor olvasóinak figyelmébe a 2021. júniusi számban megjelent írásomat ajánlom, Világszínházi ünnep: 150 évvel ezelőtt született John Millington Synge címmel.