Jóllehet már a századforduló előtt is jelent meg írásom a Jelenkorban, igazából csak másfél évtized óta büszkélkedhetek azzal, hogy rendszeresen jelen lehetek benne irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányokkal, recenziókkal, netán verssel. Gyakran kérdezem magamtól: rászolgáltam erre, valóban? Felkent tudósnak aligha tarthatom magam, ezt ugye tudományos fokozatokkal is rég alá kellett volna támasztanom, nem csak már megjelent írásokat csokorba gyűjtő tanulmánykötetekkel. És a költőség, íróság? Ha a bölcsészkari évekre visszagondolok, akkoriban még ez a jövő sem tűnt számomra valószínűtlennek. Nyilván az olyan egyetemista társak, netán Eötvös-kollégiumi szobatársak inspiráló jelenlétének, a közös szerepléseknek is része volt ebben, mint Ágh István, Bella István, Orbán Ottó és még sorolhatnám.

A Jelenkorban olvasható írásaim úgyszólván mindegyikében kimutatható az olasz vonatkozás, melyben szerepe lehet a Római Magyar Akadémián töltött ösztöndíjas hónapoknak, a Pécsi Egyetemi Könyvtár (sok éven át munkahelyem) Klimó-gyűjteményében folytatott kutatásoknak. Néhány név a megjelent írások témájának érzékeltetésére: Szent Gellért püspök, Pécs középkori egyeteme, Janus Pannonius, Zrínyi Miklós költő és hadvezér, a „tudomány és a fegyverek embere”, Luigi Ferdinando Marsigli, Koller József, valamint Csorba Győző és Tüskés Tibor a közelmúltból.

2014-ben igazi meglepetést tartogatott számomra a Jelenkor májusi száma. Szerzőként ugyan nem szerepel benne a nevem, de a tartalomjegyzékből megtudható, hogy Boda Miklós nyolcvanéves. Holott már elég régen, 1934-ben születtem, és nem is a közelben, hanem Zalakoppányban. Ráadásul érdemen felül megtisztelt a szerkesztőség azzal, hogy négy kitűnő (és hozzám különösen közelálló) irodalomtudós: Ritoókné Szalay Ágnes, Pajorin Klára, Szentmártoni Szabó Géza és Jankovits László egy-egy tanulmánya olvasható a születésnapi „rovatban”. Örültem annak is, hogy Marsigli-tanulmányomat, tömörített és fotógalériával illusztrált formában, online is közreadta a szerkesztőség.

(Fotó: Móré Tünde)