Pécsvárad szobrai
Fotóesszé
Kevés kisváros van Magyarországon, ahol olyan mennyiségű és minőségű szobor található, mint Pécsváradon. Az alkotások egy része múzeumokban van, egy része köztereken, illetve a vár melletti parkban. Ezekből mutat be bővebb válogatást Cseri László fotóesszéje.
A Pécsváradi Fa Alkotótábor 2002-től 2012-ig működött, a kéthetes táborokat minden évben nyáron szervezte meg egy helybéli szobrászművész, Szabó László, az önkormányzat támogatásával. Néhány alkotás közterekre került, de a nagy részük a várárokban, gyönyörű füves területen tekinthető meg. Az alkotókban ma is megvan a folytatáshoz szükséges kedv és energia, de az önkormányzat már jó ideje nem támogatja a tábor működtetését.
A várban viszont működik Kígyós Sándor szobrászművész állandó kiállítása. Kígyós 1966-tól Pécsváradon élt, ahol a Járási Művelődési Központ igazgatójaként és népművelőként dolgozott. Halála után, 1984-ben alapították meg a róla elnevezett díjat szobrász, zenész és népművelő barátai. Ő egyébként 1976-tól óraadó tanárként esztétikát tanított a pécsi Tanárképző Főiskolán, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemen. A szobrászat elméleti kérdéseivel is foglalkozott. Az 1970-es évek elejétől előadásokat tartott a Pécsi Műhely szabadiskolájában. A szobrászat mesterségéről – a fafaragásról címmel a Corvina Könyvkiadónak írt munkája kéziratban maradt.
A Samu Géza Múzeum az Iskola u. 2. szám alatt található. A Munkácsy-díjas szobrászművész a huszadik századi magyar szobrászat egyik legjelentősebb alkotója. Főként fával, de emellett vassal, kővel és csonttal is dolgozott; munkáihoz ráadásul egyéb anyagokat és eszközöket, például növényi magvakat és madártollat is felhasznált. Alkotásaiban a népi tárgykultúra pusztulófélben lévő kellékeit, a paraszti lét mindennapi használati eszközeit, tárgyait idézte meg, fogalmazta újra. Samu Gézát Kígyós Sándorhoz fűződő barátsága kötötte a Zengő lábánál fekvő kisvároshoz. Mikor – mindössze 42 évesen – elhunyt, hagyatékát, szobrainak nagy részét a felesége adományozta Pécsváradnak, ahol azok állandó kiállításként a régi iskola szépen felújított, azóta igen leromlott épületének emeletén kaptak helyet.
Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész korábban Budapesten, a Százados úti művésztelepen lakott, 1982-től Pécsett, haláláig pedig Pécsváradon élt. Tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, ahol a Művészeti Karon működő doktori programot (DLA) 1995-től vezette. Az 1991-ben létrejött Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola egyik alapítója, majd tanszékvezető tanára. A Magyar Művészeti Akadémiának 1991-től tagja, 1993-tól elnökségi tagja volt. Pécsváradon két alkotása is megtalálható közterületen.
(Forrás: pecsvarad.hu)